Hogyan legyek laza?

Sziasztok. Elsősorban az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehetnék lazább? Megszoktam már h kimért, alapos, igazságra törekvő, tisztelettudó, részben nagyszájú, de csak amikor kell és a helyzet megköveteli, gondolok itt arra h valakit meg kell védeni vagy ki kell állni az igazamért. Kiszabadul belőlem a tigris,de ezzel a résszel nincs is problémám. Csendes vagyok, de igazából csak figyelek...sokan azt hiszik h nagyképű is. Kevesen ismernek, kb egy kezemen meg tudom számolni, akik igazán kiismertek már. Nem szoktam mások előtt enni, inkább egyedül eszek, kivéve a családot és "az egy kezemen meg tudom számolni" barátokat :. Általában blézerben járok, domináns színeket viselek, fekete, piros, vörös, sötétbarna, bőrberakású ruhákat, van pár bézs holmim is. Blézerekből feketét, kivéve egyet, van egy fehér is. Ezekben szeretek iskolába, boltba, sétálni járni...Nincs egyetlen egy mackó felsőm vagy nadrágom se. Az idők során elkopott ez a viselet nálam, de nem is tudnám hordani, mert annyira szeretem a stílusomat. Fekete magassarkút hordok többnyire vagy valamilyen fekete sarut, cipőt. Általában fekete tükrös napszemöveget viselek, szinte mindig. Zavar h sok ember a ruháim miatt elítél, azt hiszik "feszengős", nagyképű lány vagyok, pedig egyáltalán nem, csak talán komolyabb mint kellene. Zenéből sem szeretem a mostani divatos reppeket, gondolok itt pl Essem-re. Inkább hallgatok pop, reggae, klasszikus, rock zenéket. Ezt az egész dolgot az egyik ismerősöm váltotta ki, aki azt mondja nem tudok lazán viselkedni. Álljak be a sorba? Zavar a mai fiatalság mégsem szeretnék rájuk hasonlítani. Nem találom az aranyközéputat. Sokan hozzám sem mernek szólni, a padtársamat kérik meg h kérdezzen meg tőlem valamit, amit az osztály adott személye/i akar/nak... nem tudom miért, egy rossz szavam sem volt hozzájuk. Talán még annyit érdemes elmondanom, h kisebb koromban nehezen barátkoztam, sokan bántottak, mindent a szívemre vettem, könnyen megsértődtem apróságok miatt...mindig kimaradtam a csínytevésekből. Votl egy depis időszakom ezek után, amiből sokáig tartott kivergődnöm, ez a tipikus: engem senki sem szeret, mindenki utál dolog volt...aztán az egyik tanárom beszélgetett velem többször is... és végül megtanultam megállni a lábamon, és megint úgy érzem h egy semmirekellő ember lettem, akit senki sem szeret.