Van itt más is, aki pocsékul kezeli az ismerősei, barátai rossz hangulatát, nem tudja megvigasztalni őket?

Sziasztok!

Azon gondolkodtam, hogy a környezetemben lévő emberek általában tudják, hogy mikor mit kell mondani, ha valaki épp padlón van valami miatt. Én ennek szöges ellentéte vagyok. Bármi van, akár csak annyi, hogy egy barátom levert egy rosszul sikerült doga miatt - egyszerűen nem tudom, mit kéne reagálnom. Éppenséggel együtt tudok érezni az emberekkel, de az agyam teljesen leblokkol, mikor egy igaz barátom kiönti nekem a lelkét és látszik rajta, hogy ráférne egy kiadós, szavakból képzett vállveregetés. Én jobb híján annyit tudok kinyögni ilyen helyzetekben, hogy "biztos jobb lesz", vagy "ó", amik valamilyen csoda folytán nem hangzanak túl biztatónak. Azt főleg nem tudom kezelni, amikor sikerül kipréselnem magamból néhány bátorító mondatot, ami kivételesen teljesen logikus, de a másik emberről már kétségeim támadnak, mikor hevesen tiltakozni kezd: ez most azt akarja, hogy megvigasztaljam, vagy azt, hogy belássam a közel sem reménytelen helyzet reménytelenségét és én is zuhanjak a sajnálkozás mély mocsarába?

Tehát csak azt szeretném kérdezni, hogy más is jár hasonló cipőben, vagy én vagyok az egyetlen ilyen balek? :D Esetleg tudnék ezen változtatni?

A válaszokat előre is köszönöm!

P.s.: tizennégy éves lány vagyok, ha valakit érdekel. Mert mostanában divat nem válaszolni semmire, amíg az ember nem tudja a koromat, nememet, lakhelyemet, szüleim foglalkozását, kedvenc vécépapírmárkámat, vércsoportomat, usw.