Mi történhetett velem?
Hosszú lesz, de kérlek akinek van ideje olvassa el, annyira kétségbe vagyok esve.:(
19 éves lány vagyok, és úgy érzem, mindenkinek a terhére válok.
Régen(12-3 évesen) én intéztem anyukám ügyeit, ő volt a fő támaszom, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy hazudozik, lop tőlem, iszik, és depressziós. Ennek hatására kiborultam, és a barátnőimtől kértem segítséget. Még azon a nyáron kezdődött, hogy féltem kimenni az utcára, boltba menni.
Ezek után ürességet éreztem, és azt, hogy valami hiányzik az életemből, és már nem bírom. ITT jön a fordulópont, lett egy kapcsolatom. Már az elején azt éreztem, hogy undorodom a barátomtól, és nem szeretem, mégis nyújtott egy nagy adag biztonságot. Egyre jobban zárkózott lettem, minden időmet neki szenteltem. Azt éreztem hogy nem akarok vele lenni de MUSZÁJ. A barátaimra oktalanul haragudtam, mindet elmartam, a tanárok is látták, hogy baj van. Szép lassan ez átalakult pánikbetegséggé, egész nap itthon ültem, lefogytam 5 kilót 2 hét alatt, azt éreztem bolond leszek. A tanulmányi teljesítményem romlott, aludni is nehezen tudtam.
Ezek után jött egy jó időszak, azt hittem kilábalok, megint lettek barátaim.
A párommal teljesen javult a helyzet, imád, én is őt, ennek ellenére marom el a barátokat, nem sikerül jó baráti kapcsolatokat kialakítani, az összes találkozást lemondom, és mégis hiányoznak, de olyan, mintha a lelkem be lenne zárva, akármilyen hülyén hangzik.
A pszichológus a régi korszakom miatt kórházba akart küldeni. Oké, mindenkinek vannak rossz korszakai, de ezeknek kellene lennie a legszebb éveimnek, nem?
Szakítani nem tudok, azt érzem KELL a barátom.
Nem értem a helyzetet.
A probléma, hogy úgy érzem be van szűkülve a tudatom, függök, akárhogy próbáltam ezen változtatni. Hiába vonatozom, megyek be boltba, úgy érzem, hogy amíg a fő problémát nem oldom meg a lelkem mélyén, addig nem javulnak a dolgok.
Volt valaki így? Ugye nem lehet ettől megbolondulni? Lehet még boldog életem?
Egyszerűen nem tudom merre tovább. Hogy ha boldog vagyok vele miért zárkózom be lelkileg miatta.
Na és mit állapított meg a pszichológus?
Én ugyan nem vagyok pszichológus, azt viszont tudom, hogy a gyerekek szabályosan istenítik a szüleiket és nem gondolnak arra, hogy az ő szüleik tévedhetnek, esetleg más szülők másmilyenek. Ezért ha egy gyerek csalódik a szülőjében, előfordulhat, hogy azt fogja hinni, hogy akkor mások is ilyenek és hogy a világ egy kegyetlen és veszélyes hely. Vélhetően ebből ered a világtól való elzárkózásod. De ez csak az én tippem, mivel mondom, nem vagyok szakember.
Boldog életed még egészen biztosan lehet, valószínűleg valamilyen beidegződéseket kellene feloldani. De hogy milyen módszerekkel, abban sajnos én segíteni nem tudok.
Azt írod, hogy nem tudsz szakítani? De miért kellene szakítani? Most akkor tényleg szereted a barátodat, vagy csak azt érzed, hogy vele kell lenned?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!