Mit tehetek ellene?

Ez az egész sztori 7-8 éves koromban kezdődött. Az akkori osztályom rengeteget csúfolt a kinézetem és a betegségem miatt. Akkor hozzászoktam ha bárki hozzám szól visszaszólok neki és nem túl szépen megbántom. 9 évesen átkerültem egy másik osztályba ahol eleinte nem akartak befogadni mert "abból" az osztályból jöttem. Itt azonban senki sem piszkált. Az osztálytársaim kezdtek közeledni hozzám. Én akkor még attól féltem hogy ugyan úgy fognak bántani mint ott, ezért mindenféle kezdeményezést el utasítottam és sokakat szavakkal meg is bántottam. Nem sűrűn beszéltem senkivel sem csak ha olyan feladatot kaptunk amit közösen kellett megoldani. Nemsokkal a felső tagozatba lépésünk után összevontak minket egy másik osztállyal akik között volt egy nagyon kedves lány aki minden áron velem akart beszélgetni. Minden szünetben velem jött, pedig jóformán szinte semmit sem szóltam hozzá. Hetedikes koromban kezdtem megnyílni azonban akaratlanul is megbántottam a körülöttem lévőket. Próbáltam bocsánatot kérni de valahogy mindig elszúrtam és sértés lett belőle. így szép lassan megint egyedül maradtam. Idén nyolcadikban is próbáltam rendezni az osztálytársaimmal való viszonyomat, hogy legalább a bocsánatkérésemet meghallgassák. Sajnos a szüleimet is rengetegszer megbántottam. Egyedül a bátyám van akivel rendesen tudok beszélgetni anélkül, hogy megbántanám. Hogyan tudnék megváltozni, hogy senkit ne bántsak meg vagy legalábbis az ilyen helyzeteket el tudjam kerülni. A válaszokat előre is köszönöm. 14/l