Miért gyűlölik sokan a melegeket és kívánják a halálukat, szenvedésüket?

Nem tudják elfogadni a saját melegségüket. Túlkompenzálás.

A többi csak duma.

1. Azok szoktak így érezni és nyilatkozni, akik gyűlölik a saját árnyékukat és azt másokra vetítik ki. Azaz valójában bennük nagyon sok a meleg-vonás, csak tagadják.

Gondolj a középkor vad boszorkányüldöző papjaira! A legtöbbje az elégetésre és kínhalálra ítélt "boszorkányt" legszívesebben megd_gta volna, nem megölte volna. Könnyebb volt azonban úgy tiszta szűz és k_vrára erkölcsös pap színeiben tetszelegni, hogy a vágyott nőt meggyűlölte és kínhalállal kivégezte.

2. Ill. azok, akiknek mindenáron valaki bűnbak kell, a saját indulataik levezetésére. Az ilyen ember nemcsak a meleget gyűlőli, hanem mindenkit, aki kilóg a sorból és más, pl. a zsenit is.

Hm.. Számomra érdekesek a válaszok.

Nem vagyok meleg és nem azért, mert bármiféle hajlamom elnyomtam volna, és nem érzem, hogy nem élhetem ki magam.

Nem gyűlölöm a melegeket, nem kívánom halálukat, szenvedésüket. Azt gondolom az az ő bajuk, dolguk, hogy eltérnek a nagy átlagtól.

Legfeljebb azt neheztelem, hogy felvonulnak, azon címszó alatt, hogy elfogadtassák magukat, észre kéne venni, hogy szerintem ellentétes hatást érnek el.

Amúgy napi életben semmi bajom velük, tudom néhányról, hogy közéjük tartozik, éli életét, élem életem, nem ütközünk meg, nincs miért, hiszen normálisan viselkedik, mássága csak az intim szférában jelentkezik, ott nem találkozunk.

Tegye....

Felőlem megfoghatja barátja kezét, megcsókolhatja.

Hol mondtam én, hogy ez engem zavar?

Mégegyszer: az ő dolga.

Addig, amig az én szférámat nem sérti, nem próbál közeledni hozzám (volt rá példa) számomra közömbös.