Folyton szomorúnak, letargikusnak tűnök. Miért?

Az tény, hogy hajlamos vagyok a gondolataimba merülve bambulni (:D), de ezt mások is szokták, tőlük mégsem kérdezik meg naponta, hogy mi a baj, vagy hogy történt-e valami rossz...

Felvételen én is láttam már magam kívülről, és döbbenet, de konkrétan depressziósnak tűntem, pedig a hangulatom kimondottan jó volt - mint általában. Mások szerint nagyon merev és kifejezéstelen az arcom, és most már én is egyetértek velük. A legbosszantóbb, hogy egyébként egyáltalán nem vagyok egy szürke passzív valaki, kifejezetten életvidámnak tartom magam, de ez valahogy nem látszik, ami, hát... nem túl attraktív.

Mégis mitől lehet ez? Igyekszem majd változtatni, de ha csak egy rövid ideig nem figyelek oda, máris letargikusnak tűnök, és arra eszmélek fel, hogy kérdezgetnek, hogy mi baj.

Lehetséges, hogy az ok az elég unalmas napi közegem?