Miért kell alapvetően a felnőtteknek szomorúnak lennie?

A legtöbb felnőtt semmit nem tesz azért hogy jó élete legyen, amiben boldog és vidám lehetne. Pl. választanak egy párt akiről kiderül hogy egy bunkó pöts, aztán mégis vele maradnak, nem tanulnak tovább, aztán csodálkoznak hogy nem lesz rendes munkájuk, emiatt normális fizetésük sem. Nem csinálják azt amit szeretnének, nem szórakoznak, stb. Egész nap csak meló, otthon meg takarítás, főzés, meg ilyesmik, semmi normálisat nem csinálnak, csak a sablon dolgokat.

De a tinik közt is sok ilyen van, aki mindig szomorú valami hülyeség miatt amit simán meg lehetne oldani...

Nem törvényszerű, én nem vagyok szomorú.

Sok igazság van abban, amit a hármas mond.

Sokan nagyon "belefeszülnek az életbe", folyamatosan mások elvárásait teljesítik.