Létezik, hogy valakinek olyan jól fogjon az agya, hogy azért egy elég jó gimnáziumban mindig ötösre tudja a tananyagot napi kevesebb, mint egy óra készüléssel?

Én is ilyen vagyok, de azért ne irigykedjetek annyira. Én például gimiben abból éltem amit óra alatt elmondtak, jegyeim 4es 5ös voltak, szóval a szüleim sem ellenőriztek.

És most egyetemen meg szívok mert sosem tanultam meg tanulni. 2 év és pár csúszás után már kb valamennyire meg tudom erőltetni magam hogy napi 2-3 effektív órát tanuljak iskolán kívül.

Szerintem nyugodtan örüljetek neki, hogy amíg az osztálytársatok a "lábát lógázta" addig ti gyűrtétek az anyagot, mert így nem egy készen kapott tulajdonságot, hanem egy kiérdelemt képességet szereztek.

Még jobb is létezik hidd el:D

Nem akarok dicsekedni de az Öcsém még anno általánosba szín ötös volt úgy hogy egy árva percet nem tanult soha sem,emellett a kompetencia tesztje neki lett a legjobb a suliban.Azt hiszem ez már több mint zsenialitás.

Azért ez sulitól is függ.

Én egy erősnek mondott gimibe jártam, de a színvonal az 0 volt. Gyakorlatilag azt mondta el órán a tanár, hogy mit kell majd otthon megtanulni. A földrajztanárnak pl. mániája volt, hogy lediktált több száz földrajzi nevet, és otthon utána kellett nézni, hogy miről híres, és hol van. Aztán ebből írtunk dolgozatot. Aki nem csinálta meg otthon, az bizony egyest kapott. És több óráig tartott kigyűjteni.

Ugyanez a kedves tanárnő tartotta a töritt is. Ott is az volt az óra, hogy feladta otthonra, hogy gyűjtsd ki a könyvtárból. Mondván könyvtárhasználatot meg kell tanulni. Órán meg mindenki felolvasta, hogy ki mit talált. Órán jegyzetelni képtelenség volt, ha meg valamit nem gyűjtöttél ki, ami fontos volt, akkor nem tudtál jó dogát írni.

Matektanár feladta a feladatot, aztán leült újságot olvasni. Óra vége előtt 5 perccel megkérdezte, hogy ki tudja a megoldást. Senki? Akkor házi feladat. Mindenki különtanárhoz járt.

Szóval úgy megnézném, hogy tanulás nélkül hogy lett volna itt bárki kitűnő tanuló.