Akik altalanos iskolaban/gimnaziumban menok voltak, azok felnottkent a legszerencsetlenebbek? Tapasztalat?

Nemtom, nálam akik menők voltak azok ma is menőbbek mint én.

Szerintem ez nem törvényszerű...az számít, hogy milyen a családi hátterük. Ha nagyon sz@r, akkor többnyire elkallódnak az emberek felnőttként, ha pedig jó, akkor nem lesznek lúzerek. Ez az esetek nagy százalékában így van.

Amúgy nálunk általánosban akik menők voltak, azok felnőtt korukra is ugyanolyan talpraesettek maradtak, mint régen. Persze volt olyan is, aki ivott, meg drogozott, az is többnyire ugyanolyan maradt, csak nem ment előre az életben, hanem züllik tovább, vagy ki tudja, mi lett velük. Gimiben is ugyanez volt a helyzet. Ott a legtöbben, akik menők voltak, buliztak, meg nagyszájúskodtak, de azért volt bennük emberség, meg határozottság és tovább is tanultak, szerintem 80% biztos, hogy tovább ment. Akik meg lúzerek, szerencsétlenek voltak, azoknak ha támogató családi hátterük volt akár lelkileg is, azok megtalálták a helyüket és boldogok, akik viszont az iskolában és a családban is szerencsétlenek voltak, azok repültek a levesbe, vagyis kiestek a forgalomból. Volt egy barátnőm, akinek nagyon terrorizálós családja volt és a csaj olyan szerencsétlen lett, hogy mindig elkezdett valami sulit, az egyikben eljátszotta azt, hogy egyik szakról ment át a másikra, egy csomót hiányzott és nem azért, mert bulizott a menő haverjaival, hanem azért, mert szét volt esve. Miután végigjárta az összes szakot és egyik se felelt meg neki, elment onnan másik suliba. És mindennek az elején olyan lelkes volt, hogy neki most meg fog változni az élete, meg új barátai lesznek, minden jó lesz és amikor látta, hogy ez nem ilyen egyszerű, akkor feladta és tovább lépett. Az új sulija ráadásul fizetős volt és ott is ezt csinálta, fél év múlva abbahagyta. Sajnos elkenem is követett el dolgokat, úgyhogy nem tartom vele a kapcsolatot. Pedig nem véletlenül lettünk anno barátok, mert ugyanolyan családi hátterünk volt. Ő szerintem azóta elkallódott, hacsak fel nem csípte valami gazdag pasi, vagy nem lett szerencséje, vagy nem tudom, én meg küszködök egyik napról a másikra. Én is az ő kategóriájába tartoztam, ugyanígy szét is estem, de talpra álltam, vagyis fél lábon állok, mert vannak céljaim, igyekszem tenni értük, még ha nincs is erőm hozzá és nem is érzem jól magam. Ennyit erről.

Nálunk nem így van. Aki menő volt, az később is népszerű, sikeres és gazdag lett. Legalább is az osztálytalálkozó én így vettem észre.