Igaz, hogy a gimnáziumban/egyetemen szövődnek a legjobb barátságok?

Matek tanárom azt mondta, hogy gimiben nagyon fontos, hogy kialakuljon az emberekkel való kapcsolati rendszere egy fejlődésben lévő embernek. Ez megalapozza az emberekhez való kapcsolatát. Ezért, ha valaki nem érzi jól magát a gimiben, az sokkal nagyobb hátrány, mint hogy nem tanul jól.

Én akkor nem értettem vele egyet. Ma már látom, hogy részben igaza volt. Általános iskola után nagyon sokat változik az ember és nem tenne meg már olyat, amit akkor megtett, ami befolyásolta másokhoz való viszonyát. Ezért a gimiben újra kezdheti felépíteni az addigi hibáiból és tapasztalataiból szerzett bölcsességgel a kapcsolatait. Akinek gimiben nincsenek barátai, az nehezen barátkozik későbbiekben is. Itt még egymás mellett vagytok nap-mint-nap. Utána a munkában, vagy az egyetemen ritkábban találkoztok már egymással, nektek kell törekedni arra, hogy a kapcsolat megmaradjon. Így a gimiben kialakult kapcsolatok igencsak meghatározóak lehetnek.

Aztán persze vannak ellenpéldák, mint ahogy #1 írta. De a legtöbben a gimis jóbarátaikkal képesek egy hosszabb kihagyás után is újra barátokként viselkedni.

Kinek hol.

Nekem az általános iskolás barátságaim sokkal szorosabbak és igazabbak. Talán azért is,mert egy kis faluban laktam kiskoromban és nem volt senkiben rosszindulat. Aztán bekerültem középiskolába és az érem másik oldalát is megtapasztaltam.

xD Valós pedagógia nem ér semmit :)

király!

Rám ez nem igaz. Gimiben csak felszínes barátaim voltak,kihasználtak meg csak akkor kerestek,hívtak ha kellettem,amúgy szartak rám.

Októberben találtam munkát és ott megismerkedtem egy lánnyal, legjobb barátnők lettünk :)

Szóval tényleg mindenkinek más,hogy ki hol találja meg a legjobb barátságot.

5.válaszoló:

Sajnos lehet benne igazság. A gimiben engem kiközösítettek , mint utólag megtudtam , azért mert én nem divatos márkás ruhákba jártam. Meg a kiskori agyhártyagyulladásom miatt mozgásom sem tökéletes.Végig egyedül voltam. Ált. suliban jó volt az osztályközösség nagyon , de ott meg 3 évvel felettem járók, a tesóm osztálytársai bántottak. Ez nagyon durva volt pl összefogták az ujjukat éa azt mondták bedrogoznak 6 évesen még nem tudtam, hogy "csak szórakoznak" , meg sarokba szorítottak és kényszerítettek, hogy fekvőtámaszozzak stb

Depressziós, szorongásos felnőtt ember lettem. Ha kérdeznem vgy beszélnem kell valakivel a gyomrom görcsbe rándul annyira félek. Főleg férfiaktól félek. Emiatt rúgtak ki az egyetemről is, mert az egyik tanárnak nem tetszett, hogy vizsgán kezem lábam remeg azzal buktatott meg hogy "nem tudom előadni a tételt". Szóval még egy elvileg intellligens és művel ember is "belém rúgott" emiatt. Barátom gyakorlatilag nincs egyáltalán, akik voltak csak egyoldalú volt mindig a barátság ...