Most mit tegyek? Nagyon kikészülök az ilyenektől.

Én szerintem teljesen igaza van a hölgynek

engem is zavarna ez a dolog

Én is lehet odaszólnék, bár ilyen esetekben annyit szoktam tenni, hogy így kezdem a levelem: "Szia!!". Van hogy leesik a tantusz, és utána már köszönnek is a levél elején.

Szerintem is gusztustalan dolog, elvégre keresi a másikat (tök mindegy hogy élőben vagy írásban, egyre megy), akkor nem így illene, hogy köszön?? 25N

Én ebből nem csinálnék ügyet. írnék neki egy "Köszi!"-t aztán csókolom. Nem beszélgetni akarok veled, kb nem is ismeritek egymást. Nem azt mondom, hogy ez ebben a formában helyes, de én biztosan nem tulajdonítanék neki nagy jelentőséget. Sőt, a fordítottja zavarna. Ha valaki akit csak azért jelöltem vissza, hogy át tudjon küldeni pár képet az nekiállna "beszélgetni".

Részemről: Átküldte, megkaptam, mindenki megy a maga dolgára.

Kérdező.

szia!

Engem nem zavarna. Ilyenekkel nem lehet felidegesíteni.

Te is jobban teszed, ha megtanulod, hogy ilyen apróságokkal nem kell foglalkozni, pláne nem kikészülni ilyenért.

Nyilván nem akart megbántani. Bunkóság lenne ezért valamit beszólni neki, vagy kiosztani.

Egyébként meg van erre egyszerűbb megoldás is, nem kell egy-két képért idegenek jelölését elfogadni, küldje el a képeket e-mail-ben és kész.

Szervusz, kedves Kérdező!

Nem szokásom a megszólítás, de végül is miért is ne (és komolyan, minden mögöttes gúnyolódás nélkül).

Egymás köszöntése elvileg olyasvalami, aminek mindkét félnek örülnie kellene. Azáltal viszont, hogy egy elvárássá válik, sokkal inkább "túl vagyunk a nehezén" szituáció lesz belőle, és ha elmarad, akkor meg egyenesen sértettséghez vezet. Így süllyeszti a lelket az, ami eredetileg emelni hivatott volt (a kötelező ünnepi ajándékok dettó; sokkal nagyobb öröm van abban, amikor az apropó nem egy szokás, hanem a puszta örömszerzés).

Az, hogy kikészülsz az ilyentől - nem köntörfalazok - a te bajod. És megint csak érzelmi töltés nélkül "a te bajod": neked fáj, te érzed magad rosszul. Pedig szó szerint nem történt semmi. Persze visszaszólhatsz neki, és akkor vagy ő is sértve érzi magát, vagy egyetért, és akkor a bűntudat gyötri - egy egyszerű kontaktusból máris lett egy ellenséges viszony, kinek jó ez?

Ezek után nem csoda, hogy az emberek nemhogy köszönni nem akarnak (megfelelés az elvárásnak, ezt senki se szereti), de inkább elmenekülnek a szituáció elől, úgy tesznek, mintha nem vennék észre a másikat. És a köszönésnek, mint hagyománynak valószínűleg az is az eredete, hogy az emberek régen nem léptek kapcsolatba egymással olyan sűrűn, nem volt Net, se telefon; egy köszönésben sokkal nagyobb érzelmi töltet volt. Ma már az amolyan társadalmi elvárás, hogy minden pillanatban elérhető legyél mobilon vagy Neten át; már azt a pillanatot illetné meg egy szertartásos köszöntés, amikor végre egyedül lehetünk és saját magunk dolgával foglalkozhatunk. Jóformán össze vagyunk nőve, a köszönés így elveszti jelentőségét, és ez kihat olyan helyzetre is, amikor még logikus is lenne, mert először beszéltek.

De egy szó mint száz: nem érdemes ezen kikészülni, mert egyedül rád hat vissza.

Üdv!