Miért gondolja sok nő azt hogy sok férfi hazug, és miért gondolják ezt fordítva is?

Mert a tapasztalat ezt mutatja.... :)

Na jó, én magam naiv vagyok, optimista, reménykedő, hiszek abban, hogy nem csak rossz létezik..., ezért én sosem jelentettem ki ilyet, vagy maximum viccből, de óvatos vagyok e kifejezéssel és sosem fogom komolyan így gondolni.

Viszont!

Az azért elszomorító, hogy sohasem találkoztam még olyan férfivel, akiben maximálisan megbízhattam volna...

És ez az, ami után mások ugye teljesen kiábrándulnak... ez a tapasztalat...!

De szerintem gáz, ha valaki egy új kapcsolatot úgy indít, hogy ez se lesz jobb, stb... Nagyjából szemétség rögtön a rosszat feltételezni a még ismeretlen másikról. Ha csalódtunk is a múltban, azért kell adni esélyt a jövőben.

Én is utálom, ha kiábrándult hapsik a korábbi rossz tapasztalataik alapján azt feltételezik, hogy pl biztos én is olyan mondjuk anyagias liba vagyok, mint az exnői, és azon a vonalon próbál meghódítani és közben be-beszólni, miközben oka nincs rá... Na az ilyeneket nagy ívben kerülöm, hisz tudom magamról, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek gondol és már bizonyos kor után nem vagyok hajlandó eltűrni ezt és megmenteni a nők becsületét. Maradjon magának, ha nem bízik bennem....

Ilyen elven én sem kezdhetem azzal, hogy bizonyítsd be, hogy nem vagy hazug, lusta, vagy bármilyen, ami rosszat korább tapasztaltam...

Azért mert mindenkinek igaza van.:DDD A nőknek igazuk van abban hogy mi férfiak hazudunk. Nekünk igazunk van amikor azt mondjuk , hogy a nők hazudnak.

Leginkább azért okoz ez problémát mert a másikon sokkal könnyebb a hazugságokat észrevennünk, mint magunkon.

Szerintem a legproblémásabb hazugságok nem is azok amiről tudomásunk van , hanem azok amelyekről fogalmunk sincs.Tehát amikor önmagunknak hazudunk , gondolatokat érzéseket, úgy hogy azt valóságnak hisszük. Pl. a legádázabb hazugságaink az amikor azt hisszük, hogy mi mások vagyunk ,mi aztán nem hazudunk.Ebből a legnehezebb kikeveredni.Ha megvagyok győződve arról, hogy én őszinte vagyok magammal és másokkal szemben, tehát "nem hazudok" , akkor miért is próbálnék változtatni magamon , megismerni jobban magamat, hiszen én "őszinte vagyok",nem hazudok , ismerem az igazságot.De amint belátom, hogy nem vagyok az igazság birtokában , még nem látok át minden összefüggést, akkor azt is befogom látni, hogy akarva vagy akaratlanul is gyakran hazugságban (önámitásban ) élek, ez viszont arra ösztönöz , hogy tovább fejlődjek , megismerjem az élet összefüggéseit rejtelmeit,Önmagamat , a másik embert az öntudatlan és az akaratos hazugságainkkal együtt.Azt tapasztalom, hogy azokkal az emberekkel ajánlatos a legóvatosabbnak gyanakvóbbnak lenni, akik határozottan , ellentmondást nem tűrően ilyeneket mondanak magukról, vagy másokról, hogy , "én biztos hogy sose csalnám meg a páromat", "én nem hazudok a páromnak", " a páromban maximálisan megbízom", "hűséges tipus vagyok", "odaadó vagyok", "tökéletes harmóniában élek a párommal", no és még végtelenségig lehetne sorolni , az önámításaink listájáról.

Kedves 2-es válaszoló! Soha nem fogsz olyan férfival találkozni akiben maximálisan megbízhatsz. Nem azért mert ilyen pesszimista lennék, vagy mert ilyen "gázok "lennénk mi férfiak.Ha elolvasod a 3-as választ , akkor megérted , hogy mire gondolok.

Egyszerűen képtelenség olyan valakiben maximálisan megbízni, aki nem ismeri önmagát teljes mélységig, aki nem ismeri a másikat teljes mélységig, aki még nem látja át tökéletesen az életünk miértjeit, a látható, vagy láthatatlan összefüggéseit.Én most találkozom itt Veled először , de biztos vagyok abban , hogy Te magad sem vagy ilyen értelemben maximálisan megbízható egy férfi számára.

Véleményem szerint a "megbízhatóság " helyett fontosabb lenne , ha először meglátnánk magunkban a saját ellentmondásainkat , hazugságainkat , vágyálmainkat, hamis illúzióinkat, és ha ezután találunk egy olyan társat aki szintén kezdi átlátni a saját hazugságait , illúzióit, illetve ha mindketten átlátják,(átlátjuk) hogy ez egy igen hosszú folyamat .Akkor már igen szerencsésnek mondhatjuk magunkat , főleg ha mindketten továbbra is kitartóan munkálkodva szeretnénk lefejteni magunkról a mindig újabb , és újabb felmerülő hamis réteget .Azt látom, hogy a legtöbben akik már megéltünk egy bizonyos kort,túl vagyunk házasságokon , jó néhány párkapcsolaton, azt hisszük magunkról, hogy már sokkal jobban ismerjük a világot , a férfiakat, a nőket.stb. Ez a legveszélyesebb , magunkra illetve a fejlődésünkre nézve. Általában ezen a ponton alakulnak újabb megdönthetetlen fix ideáink , amin már nem is nagyon akarunk változtatni.Ez a fejlődésünk legnagyobb ellensége, és szenvedéseink csalódásaink legnagyobb támogatója.

Csak azt kínáljuk, amire van kereslet.

Őszinteséggel nem mész semmire, vitákon meg megsértődéseken kívül. Szóval hazudunk.

Amikor megkérdezed vkitől, hogy "hogy áll ez a ruha" akkor hazudni fog, és nem azt mondani, hogy "ki a fszomat érdekli a retkes ruhád"