Erzett mar igy mas anyuka vagy apuka? Kezdek bekattanni.

Szoval van egy apuka az oviban,2 eve mikor eloszor meglattam,rogton beindult valami kemia,valamiert nagyon vonzodtam hozza. Nem mellesleg szerintem egesz jokepu,de valami olyan kisugarzasa van,olyan pozitivum arad belole,olyan ferfias. A reggelek es a delutanok eltettek,hogy talan ,athatom. Ez az orulet tavaly hagott tetofokara,minden kovet megmozgattam ki o,mi a neve,hol lakik. Mindent megtudtam,bar nagyon,nagyon nehezen,facebookon sincs fent. Szoval tavaly ota bele vagyok esve,pedig soha egy mondatot nem beszeltunk,csak koszonunk egymasnak. Meg voltam hulyulve,hogy mar csak 1 ev,es nem latom,mert iskolas lesz a gyereke. Egesz nyaron kesz voltam,csak a szeptembert vartam,hogy vegre lathassam. Mar az is eleg,ha latom,mar az boldogga tesz. Szemeztunk tobbszor is,szoval azert o sem volt kozombos,osszemosolyogtunk. Es megtortent amit meg elkepzelni sem mertem...utoldo evben elvittek a gyereket masik ovodaba. :( Es soha tobbe nem lathatom. Lelkileg keszen vagyok,es ez olyan hulyeseg es olyan megmagyarazhatatlan. Meg soha de soha nem ereztem ilyet. Nem csalnam meg a ferjem,o sem a feleseget szerintem,tervben sem volt,hogy kikezdjek vele. Csak nem mondhatom el senkinek,mert elsullyednek. Nem kerek kioktatast,hogy hulye meg infantilis vagyok. Csak jo lenne tudni,hogy talan nem vagyok egyedul.

Koszonom,ha normalis valaszokat kapok.

Biztosan el fog mulni ez,de most ugy faj,ugy hianyzik. Ugy megolelnem... :(O meg meg a neve et sem tudja.