Az egyik osztálytársam (14/L) annyira boldog ember, hogy néha nem tudom, hogy tényleg százas e? (LENT)

Lehet hogy ő is találkozott valakivel, aki szereti és mindig vele van például a Teremtőjével (mint én is.)

Ne haragudj a megosztó válaszért, de az okára voltál kíváncsi, hát lehet hogy ez.

Én nem mindig örülök, de ez a saját hibáim miatt van. (és bízom benne, hogy hamarosan megváltozik!) Viszont nagyon sok boldog embert ismerek, és mind Istentől lett boldog, hogy Őt valóságosan megismerte. Ez azért elég nagy örömforrás és muníció! :)

Szerintem kérdezd meg az osztálytársadtól hogy hogyhogy mindig örül, biztos szívesen elmondja neked! :D

Dóri (20)

Én is ilyen voltam amúgy általánosban :D

De már nem panaszkodnak rám szemtelenség miatt, és nem ordítozik velem az igazgatónő sem. :)

Megváltoztam szép lassan.

De attól nem lettem kevésbé boldog.

(sajnos később, mástól igen.)

Van egy belső öröm, ami Istentől van, és arra nem hat a külvilág. Mint egy kis tűz ami belül mindig világít-még akkor is ha néha csak pislákol. Néha meg lobog.

Ez vígasztal is, és nem kell szomorkodni akkor sem ha egyest kapunk...

Vagy ha csúfolnak..

stb.

Dóri

nekem két dolog jutott eszembe,

az egyik szintén az, hogy boldog Istenben, és akkor minden jó, és egy kereszténynek minden javára válik,

tehát nem egy rövid időtávon nézi, hogy elvesztettem a munkám, jajj, de rossz, mert ha egy ajtó becsukódik, egy másik kinyílik ....

a másik az, hogy aki átélt egy tragédiát, halált, háborút, halálos betegséget, ahhoz képest BÁRMI csak jó lehet, kisebb bajok nem érintik meg.

Szép ünnepeket!

12, 14 es válaszolók! a leírást olvasva nekem is az jutott eszembe, hogy gyanús hogy ez az ember ismeri Istent... :) amióta hívő vagyok és minden együtt csinálok Jézussal, én sem tudok tartósa szomorú lenni, az utcán sétálva is folyamatosan vigyorgok :D

(amúgy ez lenne a normális minden ember számára, csak sajnos sokan nem ismerik Istent)