Mi a korrekt szerintetek ebben a helyzetben?

tegyük fel, hogy magántanár vagyok, 40 percért 2000FT-ot kérek el. Ha házhoz jön a diákom, mondjuk 5-re, 5 és hat között letanítom, kicsit dumálunk, elmegy, és jön a következő tanítványom hatra, marad 1840ig, szűk két óra ELFOGLALTSÁGÉRT 4000 FT-t kerestem.

nos, tegyük fel, hogy fél hatra házhoz megyek egy órát tartani. 15 kilóméterre van a tanítvány, az kocsival 20 perc. ahhoz, hogy ne késsek, 5kor indulok, fél elött már megérkezem. Tanítok 40 percet, 1810-ig. beszélgetek még a tanítvánnyal mindenféle dologról tiz percet, és elteszem az óráért kapott 2000 forintot. hazakocsikázok, 18 40re érek haza.

mindkét esetben 1óra 40 perc elfoglaltságom volt. Az első esetben 4000 forint bevételem volt, kiadásom 0, tehát van 4000 hasznom.

a második esetben 2000 forint bevételem volt, de mentem a kocsimmal 30 kilómétert, ami alatt elfogyott 2 liter benzin, az 800 forint kiadás. továbbá a kocsi fenntartása, amortizációja is költség, kilóméterenként 10 forinttal számolva ez még 300 forint kiadás, összesen 1100 forint. vagyis a hasznom 900 forint marad. (ami óránként 500 forint sincs, szórólapozással többet lehet keresni)

Ha otthon tanítok, 4000, ha elmegyek, 900 forint. vagyis a házhoz menés költsége nem csak az, hogy mennyibe kerül az odajutás, hanem az is, hogy a tanár megy oda, és az utazással töltött idejét is ki kell fizetned. Ha a tanár 20 percet utazik hozzád, akkor az utazással pont egy tanórát tölt el, amíg mást is taníthatna, így bevételtől esik el. Valójában az utazási költség sokkal magasabb, mint a tanórák díja, nem illendőség az elkérése, hanem létszükséglet, csak a hülye nem kérné el.

Ebben a példában pl a házhoz menés költsége 3100 forint. továbbá ezzel a szolgáltatással, hogy ajtóig megyek, a tanításon felül is értéket generálok, mert a tanítványnak nem kell utazásra költenie sem a pénzét, sem az idejét. ezt is beárazom, legyen ez 1400 ft. így a házhozmenő óraadás költsége 4500 forint, plusz az órák ára. Ha egy óra, akkor 6500, ha két órára, akkor 8500 (4250/óra).

Akinek nincs annyi intelligenciája,hogy saját magától felfogja azt,hogy pénzbe kerül a jelentősen plusz utazás,illetve a tanórán kívüli időtöltés,az egy tapintatlan primitív bunkó.

Az ilyeneket egyszerűen el kell felejteni...

Amúgy ez a te hibád is. Biztos nagyon jó szaktanár vagy, de ez szükséges, de nem elégséges feltétele egy sikeres magántanár praxishoz.

az üzletmenet kialakítása rossz az esetedben.

1. nincs üzleti terved, elképzelésed

csinálj egyet. Pl számold ki, mennyi ráfordításod van az utazásra, mennyi hasznot teremtesz ezáltal, és eszerint árazd be a szolgáltatást. Ha túl drágán szolgáltatsz, és nincs versenyelőnyöd, akkor ne szolgáltass. Pl ne menj házhoz. Használd a magas árakat arra, hogy a vásárlóid más szolgáltatást vegyenek, amin több a hasznod. (ezt csinálják pl a kábeltévések, olyan magas a szolgágtatás ára hűség nélkül, hogy gyakorlatilag akkor is megéri, ha nem kell egy évre.)

2. kommunikációs problémáid vannak, ami miatt pénzt veszítesz.

pl, lefogadom, hogy mindig elmondod, hogy egy óra díjáért mennyit tanítasz. és igen ez így helyes. Csakhogy, a magántanári feladatod nem csak annyi, hogy tanítod a gyereket, és mész. Bizony, a szülő, aki fizet neked, jogosan tart igényt, hogy tájékoztasd arról, hogy haladtok. Ezt úgy tudod megoldani, hogy amikor először találkozol a szülővel, elmondod, hogy az óra nálad 40 perc, +10 perc szülői konzultáció. Ha kérdezik mi ez, akkor elmondod, hogy általában ez arra való, hogy megbeszéljétek a gyerek haladását, stb. Ezáltal keretet szabsz a munkádnak, és ehhez ragaszkodnod kell. Vegyél példát a pszichológusokról. ott ezt nagyon komolyan veszik. sosem húznak rá az időre. Kőkeményen szólnak, hogy mindjárt lejár az idő. A szószátyár anyukák leszerelése is egy kommunikációs skill. Azért nem tudod lerázni őket, mert a gyerek tanítására keretet szabtál, de az anyukára nem. Így ő azt elég szabadosan kezeli.