Velem van a naj? Tényleg ciki vagyok és undorító stréber?

Nagyon szeretek tanulni, imádom a dolgozataimban a helyes választ adni, esetleg plusz infókat. Mindig ötöst kapok, de kissé elszzomorodok, ha négyest. Persze nem letargiába esek és nem megyek oda a tanárhoz, hogy miért nem adott jobb jegyet csak úgy érzem, nem fektettem bele max energiát és úgy érzem, az életben szükséges, hogy minden téren a maximumot nyújtsuk. De hamar tovább lépek ezeken az apróságokon.

Nagyon szeretek iskolai szünetekben vagy órán, ha szabad foglalkozás van olvasni, tanulni vagy leckét írni.

Plusz, se nem kötözködöm a tanáraimmal se nem nyalom a feneküket, mindig megtartom velük a tisztességes 3 lépés távolságot és órán meghúzni magam, nem okoskodni. És szünetekben is békén hagyom őket, nagyon ritkán keresek fel bárkit is a tanári karból.

De mégis, a tanáraim jönnek és magyarázzák, hogy nem adhattak ötöst, az egyik elkényeztetettnek nevezett és én mindig mondom, hogy nem zavar engem hogy nem kaptam ötöst, elvégre olyan osztályzatot érdemlek, ahogy teljesítek és nem teljesítettem jól és erre csak mondják, hogy de hát értsem meg, hogy ők nem adhatnak ötöst.

Az ofőm egy ilyen eset miatt múltkor egy csoport gyerek előtt ordított velem teli torokból és azt mondta, szemtelen vagyok.

Szeretek néha beszélgetni érdekesebb tananyagokról, de ez szerintem természetes.

A gyerekek undorító strébernek hívnak. Nincsenek barátaim. Egy óra van, amin hármasra állok, a tesi; a csapatsportoknál pedig teli torokból ordítanak velem és ha bénázok a világ vége van számukra.

Plusz, furának tartanak, bármit mondok, fogják a fejüket és ordítva mondják, hogy nem bírnak elviselni. Pedig nem értelmetlen baromságokat mondok és nem is túlokoskodó buzgómócsingoskodásokat...

A tanáraim nevetnek rajtam és gúnyolnak órán.

Az ofőm pszichológushoz küldött, mert túl jók a jegyeim és szerinte emiatt én túl stresszes vagyok.

Plusz, az ofőm sosem szól hozzám. évente egyszer egy óráig kedves velem amúgy vagy nem beszél velem vagy flegma vagy leteremt.

Egyrészt, nem azért, de miért baj az,. ha valaki jó tanuló? Miért kell pszichológushoz küldeni és miért kell pokollá tenni az életét?

Másrészt, szerintetek tényleg gáz vagyok? Tényleg egy undorító stréber vagyok?

Nem válthatok sulit, ez a második gimnáziumom, úgyhogy velem van a baj. De nem bírok rájönni, hogy mi és nem érzem jól magam a bőrömben és félek, ha nem változtatok, akkor felnőtt koromban nem fogok boldogulni az életben.

Fel tudnátok nyitni a szemem, mi is a baj pontosan, azon kívül, hogy túl jól tanulok? És, hogy ez az egész baj e? Sokáig nem hittem bajnak, de egyre inkább azt érzem, az emberek nem hiába kerülnek engem. Sokáig gondoltam, csak én fogom fel túl érzékenyen és biztos semmi bj nincs és sokáig minden dologra mondtam, hogy biztos nem is úgy van ahogy gondolom és nem fontos... de idáig bírtam.

17/L