Szerethetünk valakit annyira, hogy a saját boldogságunk elé helyezzük az Övét?

Nem létezik altruizmus.

"Igen, a saját boldogságunk múlandó, viszont ha mással tettünk jót, arra akármikor visszagondolhatunk, szóval újra és újra apró örömet tudunk vele okozni magunknak."

Magunknak. Örömet okozunk vele magunknak. Akkor helyeznéd más boldogságát a sajátod elé, ha az neked vagy nem okozna semmilyen érzelmet, vagy fájdalmat okozna.

Szerintem ez direkt úgy lett kitalálva, hogy ha mással jót teszel, te is jól érezd magad. Különben senki sem csinálná.

én a barátomat szeretem annyira, feltétel nélkül, hogy igazából mindig neki akarok jót.

kedveskedek neki meglepetésekkel. nem felejtkezem el a férfinapról pl.

amit írt valaki, hogy neki adja az utolsó szelet pizzát.

ezen jót mosolyogtam, ugyanis nálunk mindig ez ment, hogy neki adtam az utolsót. aztán ő meg rászokott, hogy adogat nekem sütit/gyümölcsöt a számba filmezéskor pl. és észrevettem, hogy mindig nekem adja az utolsókat.

ha nincs sok pénze, akkor inkább nem eszik, vagy csak egésznap egy kiflit, hogy hagyjon a buszra pénzt, hogy tudjon jönni hozzánk.

de már az első találkozásunk óta ilyen, nagyon önzetlen, és ha valahova nem szívesen megy, pl bulis hely, de én nekem fontos lenne, akkor eljön velem.

ugyanígy én is.

nagyon jó a kapcsolatunk, szerintem emiatt is.

az előző barátomnál ilyen fel se merült egyikőnk részéről sem.

nem is volt jó kapcsolat, mindkettőnknek a saját dolgunk volt a fontosabb. pl ha 20 perccel hamarabb keltem volna, tudtunk volna reggel találkozni. de ritkán történt ez meg.

most meg volt hogy első busszal mentem, hogy reggel tudjunk még találkozni a mostani barátommal.

ha beteg vagyok is meglep, vesz citromot , főz nekem teát, neocitránt. kérés nélkül

ezek apró dolgok, de nagyon jól esnek.