Minden csendes ember népszerűtlen?
Félreértés ne essék, a kérdést nem provokálásnak írtam ki, ugyanis én is a csendes, introvertált emberek táborát erősítem. Sajnos egyre inkább azt veszem észre, hogy a csendes embereket mindeni furának tartja, ezért nem is barátkoznak velük. Habár nekem sikerült alkalmazkodnom ahhoz hogy nincsenek barátaim, mégis zavar, hogy csak a csendességem miatt nem közelednek felém. Sajnos még senkit nem találtam akinek olyan személyisége lenne mint nekem. Bár titokban vágyom rá hogy népszerű legyek, tudom hogy ez lehetetlen, hisz képtelen lennék "hangos" lenni, és visszaszólni az engem szekálóknak, ezt pedig rettentő nagy hátránynak érzem. A második kérdésem az lenne, hogy a népszerűbb, beszédesebb tinik mit gondolnak a visszahúzódó embertársaikról?
Előre is köszi a válaszokat :)) 13/L
Szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy mivel tűnsz ki a tömegből.
A "hangosak" általában csak a kihívó viselkedésük miatt, tűnnek ki a tanároknak és másoknak is, de szeretnél te olyan lenni?
Mikor tini voltam én a "hangosak" táborát erősítettem(hangos vihogás az órán, suli után bandázás,szünetben idegesítő zajongás, rohangálás középpontja).
Most felnőtt fejjel,pedig bánom, hogy az igazán fontos dolgok helyett a butaságokra koncentráltam.
Szerintem sokkal jobb fel aki "csendes", és el tudja az idejét intelligensen is mulatni, szünetben olvass valami érdekes regényt, szerezz csak egy két barátnőt, ők sokkal hálásabbak lesznek az értékes barátságodért, és értékelik a személyiséged, mint száz a "hangos" táborból, akiket többnyire csak az érdekel, hogy milyen a farmerod v a hajad, felszínes dolgok, ha pedig nem felelsz meg kibeszélnek, kell ez neked?
Tehát mint ex "hangos" és felnőtt "csendes" azt gondolom, hogy sokkal jobb fej lehetsz mint a hangosak, és csak így tovább:)))
Csak primitív társaságban.
Értelmi színvonalban kb bőgőmajom szinten népszerűek a hangoskodók.
Nem feltétlenül. Van egy csendes osztálytársam, aki ritkán beszél, de akkor fontosat mond. Nagyon karizmatikus, mindenki bírja, mondhatni népszerű, mégsem hangoskodik.
Nekem személyszerint semmi bajom nincs az introvertált emberekkel. Az eddigi tapasztalataim alapján mindenki megnyílik egy neki tetsző társaságban. Én nagyon extrovertált vagyok, sokan ismernek az iskolában, sok barátom van. Ha egy introvertált emberrel van dolgom, nincsenek előítéleteim. Nyitok felé, próbálok beszélgetést kezdeményezni, de nem erőltetem a barátkozást. Ha szimpatikus neki a társaságom, ő is megpróbál majd beilleszkedni, vagy legalább egy picit nyitni, és onnantól már egyszerű a dolog.
Ha nem szeretne beszélgetni, lelke rajta, én nem erőltetem, tiszteletben tartom a véleményét, és tudomásul veszem, hogy nem szeretne velem-velünk barátkozni.
Senkit se nézek le az introvertáltsága miatt. Az előítéletek az introvertáltsággal és az extrovertáltáltsággal kapcsolatban hatalmas hülyeségek.
Ahogy egy introvertált ember lehet boldog, szerethető, kedves, produktív, úgy egy extrovertált ember is lehet értelmes, nem hülyeségeket beszélő valaki. Egy tulajdonság alapján nem lehet megítélni senkit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!