Egy olyan ember, aki mindig is a "háttérben maradt", visszahúzódó, csendes, stb meg tud változni?

Persze, hogy meg, csak nem szabad többé kényelmesen ismételgetni a megszokott dolgaidat. Ki kell lépni a komfort zónából, és olyan dolgokat kell megtenni amit addig még soha. Pl: Köszönsz egy random embernek az utcán. :P A kényelmes éned megfog tőle zavarodni, azt mondja, hogy ez hülye, de így kell szépen lépésről lépésre tovább haladni. Az ember igazi önvalója nem ismételgetni akarja a dolgokat, mert az maximum élvezettel jár együtt, de koránt sem boldogsággal. A boldogsághoz folyamatosan az új dolgok felfedezésére volna szükség. Elég nagy a világ, lesz mit felfedezni, és régen még a faluhatárt se kellett elhagyni érte, manapság meg ott az egész föld, persze ha van hozzá kellő elszántságod. Aki mer az nyer ugye. És tényleg. Persze nem hülyeségeket kell csinálni, hogy átvágom a torkom mert az számomra egy új élmény lenne. :P Keresd az izgalmat, és menjél bele, ne hátrálj. Csak addig lesz kellemetlen amíg el nem merülsz benne, utána az egó ledobja az égszíjat, és a félelem helyébe lép valami más érzés, valami kellemes. Próbáld ki, mit veszíthetsz? :D Csak azon berögzült agymenésed, hogy képtelen vagy valamire. A félelem csak illúzió. A medvétől nem kell félni, a medvét el kell kerülni, de nem félni kell tőle. Mint ahogy a vonattól se kell félni a peronon, csak nem kell elé ugrani. A félelem az elme kreálmánya a jövőre vonatkozóan, de az nem a valóság, csak egy ábránd, ami legtöbbször téves. Tudom, hogy óriási erők fognak dolgozni benned mikor közeledsz a félelemed felé, és tudod mit? Ez így van rendjén. Az érzelmek nem mások mint az emberben mint élőlényben működő életerő mutatói. Nem hibába érzi magát gyengének a depressziós, és csattan ki az életkedvtől a boldog ember. Az életerő tiszta formájában a szeretet érezhető. Amikor valami gát állja útját az erőnek akkor jöhet a félelem, gyűlölet, egyebek. Az akadály mindig az ember agyában van. Abban az okos elméjében. Sok év alatt míg felnő a gyerek megtanul sok dolgot a világról, hogy mi jó s mi rossz, mit szabad s mit nem. A család, a média, az iskola, meg a társadalom egésze alakítja ki az emberben azokat a gondolatokat amiken keresztül az ember tekint a világra. És ami ebben a szűrőben egyezésre talál az jó, ami pedig nem az kellemetlen lesz. Az embereket ezen ego irányítja az életben, egyszer fenn máskor lenn. Az az igazság, hogy ha az ember találkozik egy akadállyal az életében akkor elkezd benne mocorogni az életerő, hogy megoldja azt a gondot, de az ember az elméjébe kapcsolja a problémát, hogy mit tanult róla, és ekkor amikor nem a megfelelő helyre megy a megoldásra szánt erő az jelzi, hogy nem ez a helyes irány és ez kellemetlenséget okoz, mint ahogyan beverem a lábam az asztalba. De lévén, hogy a tudatban jelentkezik a kellemetlenség így a megoldás rá nem az mint a lábra. Az elme az agy, és fizikai attitűd, de a tudat nem fizikai törvényszerűségek által működik. Ezért ha kellemetlenség éri a tudatod akkor tovább kell menni, nem pedig borogatást rátenni. Amikor az ember kapja az erőt és az tisztán eljut a tudatosságáig akkor azt szeretetnek érzi. A szer szó rejti magát az életerőt. Amikor kapod az erőt akkor a szer-etet. A szer az 5. elem, azaz a szer-elem. Ha a szerelem szót kicsit legálisan módosítjuk akkor megkapjuk a szellem szót. Az ember test, lélek, szellem. A test az ego, a lélek a tudat, a szellem pedig az Isteni "rész". Amikor az ember találkozik egy akadállyal nem csak erőt kap, de a megoldást is megkapja a problémára intuícióként, de arra az ember nem hallgat, mert nem racionális, vagy túl egyszerű, vagy annyira pörög az agya, hogy meg se hallja.

A világon minden élőlény erőt fejt ki, hogy éljen. Az élet minden élőlény számára az élet által állított akadályok leküzdése. A növény növekedésbe fekteti erejét, az állatok pedig mozgásba, táplálkozásba, szaporodásba, harcba, meg a fene tudja még, hogy mibe. Ha nem volna akadály az élőlények előtt nem tudnának erőt kifejteni, és akkor nem lenne mi életben tartsa őket. Az embernek is a problémák mind lehetőségek, hogy éljen. az élet szenvedés, de csak addig érzi szenvedésnek amíg ragaszkodik az elképzeléshez, hogy kényelmesen akarja élni az életét.

A kényelem amit jól bevéstek az emberbe maga a halál. Szépen lassan jött össze de ahogyan eljött a "felvilágosodás" felgyorsult a folyamat. Ahogyan asszimilálták az emberekbe, hogy ő egy anyagkupac az el is hitte, és úgy is viselkedik, aminek következménye a szenvedés, mert az ember nem puszta anyagkupac. Ha az lenne boldog volna a semmittevéstől, maximum élvezi, de ha azt teszi szépen elsorvad, tönkremegy az ember. Tudni megkülönböztetni az élvezetet a boldogságtól nem árt. Élvezni kényelmes, boldognak lenni kényelmetlen, de ha boldog vagy nem érdekel a kényelmetlenség. Nem azt mondom kell néha egy kis élvezet, egy kis kényelem, pihenés, de inkább az aktív élet legyen a fő csapásvonal. :]

3as

"nem tud" és a "nem akar" az 2 külömböző dolog!

Azért mert a kacsa nem tud úszni, még nem a víz a hülye. Ahogy szokták mondani...

Rendben,akkor szerinted én hülye vagyok,mert rosszul érzem magam emberek között akiket nem ismerek.

Ennyi erővel én is lehülyézhetnék mindenkit,aki nem olyan mint én,végül is miért ne tehetném meg! Nem vagyok köteles elfogadni mások gondolatait,ha ők azt sem képesek elfogadni,hogy nem lehet mindenki egyforma. Miért én kössek kompromisszumot a hülyékkel? Még a végén elhitetik velem,hogy én vagyok a szar.