Hogyan bírjam ki otthon? Hogyan tudnám őket elviselni?

ismerős történet, én nem tudtam mit tenni, egyszer elszöktem/elköltöztem, de sajnos gyenge próbálkozás volt...

számoltam vissza a hónapokat, hogy mikor kezdődik végre a jövő év szeptembere, már annyira beleőrültem, hogy kórházba is kerültem, pedig nem vagyok ilyen típus, minden hétvégén meg kellett járni a poklot, leginkább anyám miatt, gondolom te is miatta vagy ilyen(állandóan, mindenért kiabálás..)..MINÉL messzebb jelölj egyetemet/főiskolát, hogy minél kevesebbet kelljen hazajárnod. Mondanám, hogy beszéld meg vele/velük a problémádat, de ha 18 éves korodig egyszer sem sikerült..:( én se próbálkoztam már, hálátlannak, tiszteletlennek tartanak ha lázadsz, én csak azt szeretném kívánni neked, hogy légy türelmes!! mióta egyetemre járok, végre van életem. 2-3hetene hazajárok, (de nélkülük is meglennék, szüleim nélkül) Bp-n diákmunkát is egyszerű találni nappali tagozatos hallgatóként. Ha már ennyi évet kibírtál, 18 éves vagy..tűrj még..talán a mostani életed nem élet..de befektetés lehet. próbálj a kedvükre tenni, színészkedj, vagy bármit amit jónak látsz, csak éld túl..

Velem ez pont forditva van. Egyetemista vagyok, es nekem egyedul a csalad okoz boldogsagot, ha veluk lehetek. Ahogy visszamegyek az elberletbe, rogton ramjon a siras, amikor nincs itt a szobatarsam, folyton sirok, zokogok. En igazabol se az egyetemet, se a tavolletet nem szeretem.

De ha teged ennyire megivisel, akkor jarj haza ritkabban. Nalunk is van olyan, aki csak 3 havonta jar haza.