Szerintetek, a lent leírtak a alapján, mi lesz velem a jövőben?

Egy csődtömeg vagyok. Hiába végeztem még egyetemet is, sok mindenhez nagyon buta vagyok, a munkám az egyetlen ami boldoggá tesz, de még abban is sokat hibázok, a család fekete báránya vagyok abban is amit elértem, a tudásomban, mindenben... Ráadásul, akaratomon kívül, egész családnak szégyenkeznie kell miattam.

Nagyon keveset nyávogok barátoknak, van olyan közeli barátom aki a nagy bajokban se tudja, bajom van. És most se merem elmondani nekik, hogy kissé furábban érzem magam.

Nem elégedetlen vagyok; egészséges vagyok, tudom fizetni a lakás rezsijét és a családomból is jól van mindenki. Csak nagyon szégyellem magam.

Rettegek, hogy mi lesz, ha nem lesz férjem, nem lesz gyerekem... Pedig nemsokára 25 leszek. Rettegek, hogy semmiben se tudok fejlődni, hiába próbálok. Rettegek, hogy abban se vagyok jó, amibe hatalmas energiákat belefeccöltem.

Plusz, kerülöm az embereket, főképp a gyerekeket, utálom ha jönnek és mondják a magukét, bár ez érthető, vágyok a magányra.

Szerintetek, annak ellenére, hogy semmiben se vagyok jó, amibe éveket energiáját fektettem bele, hogy semmiben se tudok fejlődni, hogy semmit se tudok megtanulni, hogy nem néznek rám a férfiak és hogy zárkózott vagyok és nem kommunikatív és ettől még flegmán is tudok viselkedni... Lesz valaha majd olyan hogy nem fogom magam szégyelni azért aki vagyok? Lesz olyan, hogy majd családom lesz? És lesz olyan hogy képes leszek a fejlődésre?

Lehet még nem nőttem fel és csak ez a gond?

van aki ezt tapasztalta és boldog ember lett?

Olyan jó lenne azt olvasni és később azt tapasztalni, hogy Igen, leszek valaki, egy értékes, családos boldog ember.