Előre szeretnék menni, és haladni, mi az ami meggátol? Részletek lent.

Okokat nem keresek, hogy mi miért nem jön össze, ha mérges vagyok inkább megszokásból panaszkodom, vagy ejtek egy egy szót. Tudom hogy mi lenne a helyes felfogás, és mit kellene tegyek mégsem teszem meg. Nem érzek elég motivációt, valahogy úgy gondolom, mindenkinek jobb motivációja akad mint nekem, emitt nem teszem meg.

Valakinek a szülei haltak meg, és minden célját el tudja érni.

Az szüleim, meg egyszerűen alpáriak, bunkók és roppant agresszívak, az egyik fél még alkoholista is.

Okokat keresek hogy miért ne tegyem meg, vagy a saját félelmem tart vissza. vagy az a gond hogy máshoz viszonyítom saját magam?

Igazából a lelkem mélyén, mindenkinek segítenék, figyelnék és tanácsot adnék, de előtte rendezném a saját dolgaimat. Nem elvárásból, hanem az alap természetem ilyen. De ott van bennem, hogy nem szabad, mert nem kérte.

Az igazat megvallva, a pillanatnak élnék, és semmi másnak, és a jövőnek. Megrekedtem.

Mi az ami előre mozdítana?