Miért fűt a "Bosszú" éveken át?

utolsó gondolataiddal nagyjából egyetértek.

Elkéne menned egy szakorvoshoz. Ez nem változtatott téged jobb irányba, mivel rettentően agresszív leszel a későbbiekben. És ez családnál nem lesz előnyös dolog.

Az oké, lefogytál, volt cél meg minden. De most hogy sikerült, próbálj meg megbékélni.

Helyedbe a pofájába röhögnék, hogy köszi, miattad lettem az aki most vagyok.

A multat sosem érdemes fitogtatni. Vigyázz nagyon, mert ha egyszer elkap a hév, máskor is elkaphat, és az nemjó.

Pont ugyanolyan senki leszel, ha ugyanazt csinálod vele amit veled tett.

(honnan tudod, hogy ő azóta nem lett két méteres? :) )

Nem az a megoldás, hogy tartogatod a dühödet egy olyan cél érdekében, ami sosem fog megtörténni.Mert ugye te tudod a legjobban, hogy a srác miért került bíróság elé, és valószínűleg nem szeretnéd követni a példáját.

Szép és tiszteletre méltó dolog, hogy ez az esemény pozitív hatással volt rád és megerősödtél, de ideje feldolgozni a történteket.

Megtudom érteni mit érezhetsz, és az is tény marad, hogy ilyen emberek nélkül jobb lenne a világ, mint akiről te is írsz.

Ne hallgass az álszenteskedőkre, ha adódik rá lehetőséged, hogy következmények nélkül megbosszuld, szerintem ne gondolkodj rajta sokat.

Ha senki nem veszi a bátorságot, hogy jobbá tegye a világot, akkor az nem is lesz az. Persze a módszerekről lehet vitatkozni, de az biztos, hogy ha nem teszel semmit, jobb nem lesz.

Ok nélkül 14 éves gyereket úgy megverni, hogy kórházba kerüljön...

Engem már az dühít, hogy ezt elolvastam. Levágnám a két kezét és belökném a Dunába.

Megértem a bosszúvágyadat, én is éltem már át hasonló esetet. Igaz, velem teljesen más történt, nem vertek meg és semmi ilyesmi, hanem valaki addig zsarolt érzelmileg, amíg belekényszerített egy olyan dologba, amiből bírósági ügy lett, miközben ő meg röhögött a markába... Évekig keserítette meg ez a szemét az életemet, és mindig úgy éreztem, hogy én bűnhődtem azért, mert más ember a szemét.

Tervezgettem, hogy miképpen fogok rajta bosszút állni, nálam is évek teltek el ezzel, hogy gyűlölködtem és minden nap ezen járt az eszem. De aztán túlléptem rajta. Egy idő után rájöttem arra, hogy tulajdonképpen még akkor is az ő hatása alatt voltam, azzal is én vagyok a szánalmas pozícióban, hogy bosszút akarok rajta állni. Ő már rég elfelejtett, eszébe sem jutok, én meg rajta kattogok! Azóta hagyom ezt az egészet a francba. Megtörtént és kész, túllendültem ezen és azóta teljesen másról szól az életem, eszembe sem jut és jól érzem így magam. Sőt, hülyeségnek, nevetségesnek is tartom utólag. Találkoztam már vele véletlenül az utcán és megvontam a vállam, mentem tovább.

Nálad ugyebár az a helyzet, hogy megvert igazságtalanul, fizikai szenvedéseket éltél át miatta, így igazából meg tudom érteni, hogy bosszút akarsz állni. Emberileg értem ezt a reakciót, mert természetes. De az a helyzet, hogy túl azon, hogy morálisan nem különböznél nála, ha ezt megtennéd, nem is tudnád úgy megtenni, hogy "legálisan". Tehát a törvény előtt is ugyanolyanná válnál, mint amilyen ő lett veled szemben.

Valahogy azt akarom kinyögni, hogy nem az az erős, aki bosszút áll, mert a bosszúállás hidd el, semmi. Megvernéd, és? Akár hiszed, akár nem, semmit nem éreznél utána!! Csak azt éreznéd, hogy a fenébe, ez miatt a hülye miatt kattogott az agyam évekig és dühöngtem, és erre jó, most megvertem, de "elvette" tőlem azt a pár évet! Miatta dühöngtem!

Ha erős vagy, akkor felülemelkedsz ezen. Hagyod a fenébe. Azt írtad, bírósági tárgyalás lesz. Örülj, hogy a törvény előtt tisztázhatod a dolgot, és reménykedjünk, megkapja érte a jogos büntetését. Ez is valami.

Szerintem egy pszichológus is ilyesmit mondana. A bosszúvágy egy csapda, az ő csapdája, aki megvert. És ha meg akarod verni, bosszút akarsz állni, akkor valójában még mindig az ő csapdájában vagy, és olyan cselekedetekre kényszerít téged, aki nem te vagy. Ezrét a jó megoldás a felülemelkedés.

Mondok egy példát is. Általános iskolában engem is vertek az osztálytársaim. Gyenge fizikumú voltam, esélyem sem volt ellenük. Megtehettem volna, hogy elkezdek gyúrni, én is erős leszek és jól megverem valamennyit.. Lett is volna rá hajlandóságom, azt hiszem, neked nem kell elmagyarázni, miért. De nem ez történt, hanem egy nap fogtam magam és otthagytam a sulit a francba. Átmentem egy elit iskolába, ahol jeles bizivel érettségiztem. Azóta egyetemet végzett, diplomás ember vagyok.

Azok ott a suliban, akik vertek engem, a mai napig csak egyszerű melósok, és gondolom hétvégénként azóta is bunyóznak egymással egy-két pohár után.