Ti tennétek olyan dolgot a szeretteitekért, amiért mások felelőtlennek tartanak?

Ez így nekem nem értelmezhető.

Ha valamit meg kellene tennem a szeretteimért, akkor mérlegelnék, hogy az mennyire felelőtlen dolog, mennyire "fér bele" mennyire szeretem az illetőt, mennyi áldozatot vállalok be érte, stb.

Nyilván az ember többet vállal azért akit szeret, mint egy idegenért, de nem biztos, hogy túl nagy őrültségekbe belemegy.

Viszont ez az én döntésem lenne, a fentiek alapján, mások véleményét vastagon fosnám telibe.

Egyébként is, de pláne egy ilyen esetben, ami erősen magánügy jellegű, soha a büdös életben eszembe nem jutna ilyen gondolat, hogy majd más erről mit gondol.

Érdekes kérdés, de szerintem az pont nem érdekelne, hogy mások mit gondolnak, ha egy szerettem szorult helyzetben van. Például akinek nincs pénze, éhezik a család, és mondjuk egyszer-kétszer lopásra adja a fejét, az nem azzal foglalkozik, hogy ez most elítélendő-e, hanem azzal, hogy tudjon enni adni a családnak.

Az ilyen-olyan dolgokat sokszor csak azért ítélik el, mert nem tudják, hogy mi annak a mozgatórugója.

Az általad abszurdnak titulált példára térve. Ha például a szerelmem, a párom lenne ilyen helyzetben, akkor nem gondolkoznék, és nem érdekelne, ha elítélnének, mert hagytam 20 embert veszni. Mondjuk, ez nagyon kisarkított és életszerűtlen, mert nem nagyon tudok ilyen szitut elképzelni, hogy csak egy embert tudok megmenteni a sokból, és közben amúgy én meg nem vagyok semmilyen veszélyben.

Én elsajátítottam azt a gondolkodásmódot, hogy adok néhány ember véleményére, a többit viszont nagyon magasról lesz..rom. Ha folyton azon görcsölünk, hogy például a szomszéd Jóska mit gondol rólam, mert mit tudom én, sűrűn járok fodrászhoz, akkor saját magamat teszem tönkre. Akár gondol valamit egy viszonylag ismeretlen ember, akár nem, nekem abból közvetlen károm úgy sem fog származni, hiszen miből is származna.