Notórius késők! Hogyan öltétek meg rossz szokásotokat?

Talán sántít a kategória de én már belebetegedtem a késésbe.

Volt egy időszak amikor egy bűnözőhöz hasonlóan élveztem a késés izgalmát.Hogy dobogó szívvel futok a tanterem felé,benyitok és mindenki engem néz,mint egy szupersztárt a színpadon (természetesen tisztában vagyok vele hogy nem ezt gondolták).Aztán magyarázkodtam egyet de általában semmit,és vagy engedélyt kaptam a maradásra vagy nem.

Nem értettem soha hogy az emberek hogyan tudnak egyetlen egy ébresztőt állítani.Én mindet beállítom a telefonomon. Egyet mondjuk hajnalra,aztán haladok felfelé 5 vagy 30 percekkel.

Egy szó mint száz,rengeteg kudarcból kellet tanulnom a késésem miatt,de egyik sem volt olyan komoly hogy meggátoljon bármiben.Konkrétan olyan érzés mintha egy szabadlábon élő bűnöző lennék.

Persze volt időszakom amikor a mosdóban sírtam vagy hazaszaladtam a késéseim miatt,mert már nem tudtam vállalni mindazt amit okozott.

Sokat javultam egyébként.Úgy érzem a legnagyobb baj hogy kifogásokat kerestem és elszaladt velem a ló.Látva azt hogy nem történik akkora gond ha kések,többször eljátszottam a kártyáim.De mivel még csak a középiskolán vagyok túl,ezért tudom hogy ez még kis pálya.Például egy munkahelyen ezt nem tehetném meg,és nem is tettem,mikor dolgoztam.

Kíváncsi lennék ki mit érez és milyen történettel tud hozzájárulni a kérdésemhez.

Köszönöm és ne feledjük,jobb később mint soha. Bár sokszor jobb soha nem betolni a késő pofánkat mint akár egyszer is.