Honnan szerezzek bátorságot?

Hehehe, mielőtt válaszoltam megnéztem, hogy nem e én írtam ki ezt a kérdést a hajnali kelési sokkomban, de nem.

Őszintén szólva ez a mai napok egyik hatalmas szlogenje, hogy bízz magadban meg hogy igen is értékes ember vagy. No meg persze ez a nagy hülyeség, hogy ha nagyon dolgozol, érte bármit elérhetsz. Parasztvakítás, hogy azok, akik elbuknak ne a rendszert, hanem önmagukat hibáztassák. Ezekbe ne higgy, tegyél meg mindent, de a pakliban mindig ott van a bukás kártyája is. Ezeket a dolgokat bár a legtöbb esetben teljesen jó szándékkal, olyan emberek szokták adni, akiknek nincs jobb ötletük.

Senki nem értékesebb annál, mint egy hangyabolyban egyetlen dolgozó. Ugyan úgy működünk, önmagunkban kb. annyi hasznunk is van az össz társadalomra nézve. Így aztán az élet egy elég nagy szívás. DE ha jobban belegondolok, ha nem indulsz el, mert mindentől félsz, nagyon sok mindenről le fogsz maradni. Nagyon sok a szívás és szenvedés vár rád még akkor is, ha te mindent megtettél bukni vagy nagyon szenvedni fogsz, és ami még rosszabb igen gyakran fog ez megtörténni. Mégis, ha ezek a bukások nem történnek meg, csak ülsz és lógatod a lábad a szobában a külvilág zajaitól félve, elszáll ez a 60-70 év. Nem akarok rád ijeszteni, sokan mondják, hogy még fiatalok vagyunk és előttünk az egész élet. Ezzel azonban az, az igazság, hogy ha minden úgy maradna, ahogy most van (nem fog, de legyünk pesszimisták) még van hátra kb. dupla annyink, mint amit most megéltünk. Ez alatt kell felépítenünk valamit, amire majd halálunk előtt azt mondjuk, hogy majd' bele döglöttünk, de megérte, egy olyan világban ahol 5 forintért ölnek, mi talpon maradtunk (vagy elbuktunk és akkor tudjuk majd okolni a rendszert :D ).

Szerelem, Család, Barátok, Új ötletek, Utazások, ezek azok amikért minden nap érdemes felkelni, és még akkor is ha az első elhagy, a második szétszakad, a harmadik társaság eltűnik és így tovább akkor is, az emlék (meg ha fanyarú is) mindig ott marad. Meríts ezekből bátorságot.

Az én módszerem az a következő. Egy részről nem fogom feladni, inkább rontok a sorsomon, de azt nem hagyom, hogy azért mert itt mindenki mindenkit szívat és csak önös érdekeit nézi az a jövő, amit kitűztem ne következhessen be (tudom, hogy így én is csak a saját érdekemet nézem). Csakhogy a dolog másik oldala, hogy azért küzdök, és azért lehetek jó abban amit csinálok, mert előttem lebeg a jövőbeli családom képe. Talán sosem találom meg a lányt és az egész egy állom marad. Vagy talán már megtaláltam, de éppen most vesztem el, vagy félre értem őt és csak egy kicsit noszogatni kell még ehhez a családhoz (és ebben bízok a leginkább), de máris szerem őket és értük megéri fuldokolni az életben. Ha meg nem lesz családom, akkor B tervnek ott van a munka, és Európa, majd a világ beutazása, új sportok kipróbálása, új könyvek elolvasása, új nyelvek elsajátítása. Hogy minek, ha úgyis meghalunk? Azt nem tudom, de jobb, így mint úgy ezt te is érzed, ezért írtad ki a kérdést.

Remélem segítettem, ha beszélgetni akarsz, írj nyugodtan itt vagy privátban, az ilyenekre van időm.

Üdv.

Komolyan gondoltam, hogyha akarsz egy idegennel beszélgetni erről vagy akármiről, írj nyugodtan, kezdetnek agyalhatunk a mikénteken is,ha gondolod.

Én nem vagyok ilyen értelemben vett szakember, még csak az embereket sem igazán értem, de tapasztalatokkal ötletekkel talán tudok segíteni.

A hosszú válaszoló :)

Ne halgass masokra

A valasz bened rejlik. Mint mindenkibe ha masokra halgatsz igazabol nem leszel onmagad . Amikor irtad a kerdest azt is magadtol irtad.