Tényleg egyre szerencsétlenebbek az újabb generációk?

Kezdjük ott hogy hova akarsz költözni huszonévesen, ilyen bizonytalan munkahelyek mellett? A pénzekről nem beszélve.

Addig lehet örülni míg otthon lakik az illető, mert jóformán legalább van élete.

Nem hiszed, de vannak akik 30évesen is otthon élnek hiába dolgoznak 7-8éve, ez is azért van mert lehetetlen lakásra vagy családi házra összekaparni milliókat.

Albérletbe meg nem fogok menni, hogy mást pénzeljek.

22F

Akkor haladjunk sorban. A szüleim nyakán élek 24 évesen, mert a normálisabb egyetemi szakok mellett, nem lehet dolgozni. Ha apám, vagy anyám mond valamit, akkor természetesen igyekszem megtenni, mert nem vagyok tipikus tiszteletlen libsi hülyegyerek, aki nem tiszteli a szüleit. Ráadásul olyan dolgokat szoktak kérni amik egy családon belül elvárhatók, ha már egy házban élünk.

Önálló életet természetesen akarok. Kiszámoltam, onnantól, hogy elkezdek dolgozni 25 évesen, kb. két év, mire összejön egy lakás ára. Akarok önálló életet és teszek is érte. Ami viszont kiakaszt, amikor a szakmunkás elkezdi verni a mellét arra, hogy ő már 23 évesen nem a szüleivel él, hanem egy albiban tejeli a havi ötvenezreket a főbérlőnek, egyik napról él a másikra, élvezi a dolce vitát, nem tiszteli a szüleit, és lenézi azokat, aki még a jövőjét építgeti, ezért nem tudott külön költözni.