El kell fojtani az érzéseket?

Nem kell "elfojtani", mert az nem megoldás. Fel kell dolgozni, megpróbálni megérteni a saját érzéseimet, indulataimat és uralni.

Akkor uralkodom felettük = uralkodom magamon.

(Az említett példa nagyon beteg volt, nem lett volna szabad kiengedni a kőrházból, és valószínű még valami drog is volt benne. Nem szerencsés , hogy anyukád azt mondja "akkor úgy jársz", ez azért nem általános jelenség volt)

elfojtod az érzelmeid, egyszer bekattansz és te löksz be valakit a villamos elé...akkor szerinted?

ha rossz dolgok kavarognak benned azokat meg kell oldani...nem szabad elfojtani...én pl a szeretet hiányt és a magányt fojtottam el 7 évig végül elég durván visszaütött...szerintem nem szabad elfojtani, de van olyan amit nem szabad szabadjára engedni...uralkodni kell rajta és "megszabadulni tőle"...

Nem tudom anyukád ezt minek kapcsán mondta, mert lehet, hogy az indulataidról volt szó?

Lehet, hogy nem tudod egészségesen szelektálni a jót és a rosszat? Mert az ártatlan érzelmeket nem kell elfojtani, mint pl. szeretet, rajongás, bánat stb.

A düh és a harag már más, veszélyesebb érzés. Ilyenkor az egészséges lelkületű ember elmegy egyet futni, bokszolni, vagy kibeszéli valakinek.

A kibeszélés egyébként mindenfajta érzésnek jót tesz.

Azért azt bizony nem volna rossz tudni mit is kellene elfojtani. Nagyon nem mindegy.

Egyébként az elfojtás sok esetben szorongáshoz vezet. Ami lehet kiváltója más lelki gondoknak. A másik dolog pedig az, hogy ha valamit elfojtasz az szinte mindig kitör egy idő után és akkor már teljesen kezelhetetlenné válik.

Azonban vannak hajlamok amiket ha elfojtani nem is, de mindenképpen kordában kell tartani. A legjobb, ha találsz valami megoldást, amivel mások károsítása nélkül le tudod vezetni, ki tudod élni azt a bizonyos "érzést". A lényeg a kontroll.