Miért irigyek azok a nők, akik nem tudnak főzni?

Na mindegy szerintem nem ördöngösség szerinted meg igen...meggyőzni úgysem tudjuk egymást...viszont akkor levonom a következtetést én tudok olvasni, van annyi eszem hogy ha nincs kész befejezzem, és látok is látom mikor van megsülve valami, vagy milyen az állag és ezek következtében tudok is főzni pedig sohasem tanultam, és eddig mindenki mindent megevett tőlem, sőt!!! És még a férjem is tud.

Te nem tudsz mert vagy nem akarsz, vagy valami hiányosságod van. Kifogásgyártásban viszont jobb vagy

"És igen hiába tud valaki énekelni ha nekem nem tetszik a hangszíne, akkor az számomra tehetségtelen..."

Úristen, ekkora baromságot és hülye szemléletet is régen olvastam. Attól mert te nem szereted pl. a komoly zenét még Liszt Ferenc, Debussy vagy Mozart nem lesz tehetségtelen. Vagy attól, mert te nem szereted a Kusturica-féle filmeket, attól még ő a világ egyik legjobb és legtehetségesebb rendezője.

Ja, vagy te leírsz mindenkit, mert nem fele meg a te kifinomult ízlésednek? Ez sokkolt.

"Szerintem is hülyeség, hogy csak olvasni kell.

Ha receptek alapján főznék, szerintem nem lenne ehető kaja az asztalon.

Érzésre kell, ami adottság is.

Van, aki soha nem tanult, de mégis elsőre is egész jól megy neki. Van aki évekig főzöget, mégsem főz olyan jól.

Ez is ugyanolyan, hogy van, aki születet táncos, van, akit tanítanak évekig, de csak botlábú.

Ez van."

Véégre valaki érti, amit megpróbáltam leírni. :) Korábban a 11. válaszoló voltam.

Én is azt mondom, hogy érzék kell ehhez. Ennyire lebecsülni nem kellene a főzést.

Sokszor volt, hogy lediktáltattam anyukámmal, hogy mit hogy csinál, de olyan fogyatékos módon, hogy minden másodperc dokumentálva volt. Szar lett. Vagyis ehető volt, de nem volt olyan finom, mint anyué.

Később erre mondta anyukám viccesen, mert tudta, hogy gyűlölök főzni, hogy "mert a szívedet is bele kell főzni". Ami pont az ellenkezője a olvass-főzz dolognak.

De pl. ehhez kapcsolódik: én néztem a neten recepteket. De ehhez kell alaptudás, és a hozzávalók ismerete.

Krumplifőzelék. Rendben, megpucoljuk. Öntsük fel vízzel, hogy ellepje. Én ezt úgy értelmeztem, hogy ne látszódjon ki a krumpli, legyen annyi víz, hogy ne törje meg a krumpli a felszínt. A receptben az volt, készítsünk habarást. Néztem, hogy ez mi a manó. Oké, liszt és tejföl. Nem szaporítom a szót, az eredmény darabos krumplileves lett. Mert nem tudtam, hogy az "ellepje" azt jelenti, hogy a krumplik teteje kukucskáljon ki, mert nem tudtam, hogy a habarásnál hőkiegyenlítés kell, mert nem tudtam, hogy a tejföl+búzaliszt kombó helyett használt teljes kiőrlésű tönkölylisztből több kell, mint a simából, és hogy a tejföl helyett használt kaukázusi kefirtől picit savanyúbb lesz az összhatás.

De olyanokat sem tudtam, hogy milyen fűszerek illenek a halhoz, fehér húshoz, zöldségekhez, meg általában mi illik mihez. Mondjuk a halakhoz inkább a bechamel illik, mint a paradicsomos mártás, és hasonlók. Mit mivel lehet helyettesíteni. Fogalmam sincs.

A főzés is egy szakma, csak alábecsülik, mert mindenkinek ennie kell, és az ennivalót el kell készíteni.