A szelfizés kicsit önimádat?

Nem hiszem azért...

Az tény, hogy nekem van egy kis öndimádatom speciel, de ez még mindig jobb ami előtte volt. Akkor az önutálat volt, és szerintem százszor jobb. Főleg, hogy nem úgy vagyok önimádó, hogy azt mondogatom folyton: "Milyen szép vagyok." "Milyen aranyos vagyok." Stb.

Hanem a tükörbe nézve elégedett vagyok, bátran mosolygok. S néha szeretek viccből csinálni szelfiket. Ám azokat nem szoktam kirakni. Barátnőimmel valót már igen. De azt is csak akkor, ha nincs lehetőség mást megkérni..

Ettől nem hiszem, hogy rosszabb ember lennék, olyan, akitől hányni kell (gondolok az egyik válaszolóra). Nem ítélem el ezt, sem azokat akik ezt csinálják. Szerintem ez nem írja le rögtön az embert.

Ja, és nem vagyok olyan, aki kidobja azt amilyét van. Vagy bármi más. :) Normális képek vannak fent rólam.

S szerintem ez a poszt megint arra van, hogy jobbnak tűntessük fel magunkat... nem mindegy nekünk, hogy mások mit csinálnak, amíg nekünk nem ártanak? Mert szerintem ezzel a szelfizéssel semmi rosszat nem tesznek nekünk. Vagy tévednék? :P Irritál? Sok irritáló dolog van, és emiatt ha felvesszük, ezért mi okozzuk a "kárt" magunknak, hogy bosszant minket.

14/L

Én szoktam szelfiket készíteni - átlag havi egyet, ha elmegyünk valamelyik barátommal valahová, van olyan, hogy feltöltjük mondjuk facebookra, de olyan is, hogy ráteszem egy pendrive-ra, hogy ha 10 év múlva nosztalgiázni akarok, meglegyen.

Szerintem nincs ebben semmi ördögtől való, de mértékkel kell csinálni, mint az összes divathóbortot.

Van pl. egy ismerősöm, huszonéves fross diplomás, és minden nap (!) tölt fel magáról szelfit, és üzenetben kéri az ismerőseit, hogy tetszikeljék. Na szerintem EZ beteges.

Ja meg ott van a másik véglet, aki mindennemű önfotót utál. Miért? Ha normális, előnyös kép az arcról, akkor természetes, hogy felteszi. Mindenki tetszeni akar. Amikor valaki nagyon lehordja a "magamutogatás minden formáját", kicsit mindig elgondolkozok, hogy nem a saját önértékelési problémáját próbálja-e palástolni?