Szerintetek mennyi idős korig ciki a szülőkkel lakni?

Ha a szülő nem tudja egyedül fenntartani magát, vagy ápolásra szorul akkor soha nem ciki.

Az én apám sajnos nem tudja magát ellátni, ezért vele kell maradjak amíg igényli.

Most ez olyan, hogy honnan nézve "ciki"?

Ismerkedtem olyan lánnyal, aki kb lenézett hogy se autóm se lakásom, ő meg micsoda dolgozó felnőtt nő...aki anyuciékkal lakik, és apuci kocsiját használja.

Meg ha valaki elvan a szüleivel is, akkor minek költsön albérletre havi 70-80 ezreket, de még egy szoba is 40-50...

Régen is bevett szokás volt, hogy a szülőknél laktak míg megépült a saját ház.

Még azt se lehet mondani hogy az elköltözés olyan marha nagy felelősséggel járna, nem leszel ettől se több se kevesebb. Van aki egyedül élve se tud önállósodni, főleg ha anyuék fizetik a számlát, másoknál meg a szülők nem akaszkodnak a gyerekre, és otthon is tud magánéletet élni.

Az tény, hogy egy komolyabb párkapcsolat sokkal egyszerűbben működik, ha nincs szülő a közelben, és nem kell senkihez alkalmazkodni.

Meg tényleg a mai világban azért nem egyszerű úgy megélni egyedül,. hogy a lakásra több pénz megy el mint amennyi a minimálbér.

Én úgy nézem, hogy nem az otthon lakás a "ciki", hanem egyénileg kell nézni az okait, és inkább maga az a gáz, ha valaki tényleg nem tud önállósodni és nem képes felnőni, de most ha valaki belekényszerül ebbe a helyzetbe akkor épp elég baja van anélkül is hogy még b..szogatva lenne ezzel.

Most elgondolkoztam...

Akkor ezek szerint mind a dédszüleim, mind a nagyszüleim, mind a szüleim, meg mindenki, akik (legalább a családalapításig) a nagycsalád modellt követték, vérciki emberek.

Önmagában nem lehet a szülőkkel egy háztartásban élést cikinek vagy nem cikinek mondani. Ez inkább attól függ, hogy ez hogy valósul meg.

Ha valaki 30-40 évesen még mindig eltartatja magát, ugyanúgy viselkedik, mint egy tízéves gyerek, az igen, ciki. Ha valakinek 30 évesen még nincs családja, és/vagy egyszerűen gazdaságilag optimálisabb, ha a szülői házban marad, és/vagy ezzel is segíti a szülőket, az nem ciki. Ha valaki a nagycsalád modellt követi, bár manapság nem divat, de nem ciki.

Szóval nem lehet megmondani, hogy mi ciki, vagy mi nem.

#3: tegyük hozzá, nem attól leszel "valaki", nem attól fogsz érett felnőtté válni, hogy a neveden van-e a lakás, amiben élsz.

Sajnos tulajdon unokatesóm rá az élő példa: 19 éves korában lelépett otthonról, most 28, de mégsem sikerült felelősségteljes felnőtté válnia.

Az, hogy valaki megtanul-e felelősen élni, van-e saját külön élete, nem azon fog múlni, hogy saját lakása van, albérletben él, vagy hogy épp két szobával arrébb az édesanyja lakik.