Egy szomorú történet. Ti mit tennétek?

Igyekszem csak a lényeget tömören leírni.Kis faluból városba mentem apámmal,és a beteg kutyámmal.Egy olyan állatkorházba,ahol sosem jártam előtte ! Amikor beléptem a váróba megláttam egy lányt a kiskutyájával.Én nagy kutyával mentem.Facebookozott majd ellettünk beszélgetni.Aztán jöttek újabb emberek,és mondtam,ha egyel arrább ülnénk mindannyian akkor letudnának ülni.Így tettek az emberek és az újonnan érkezett letudott ülni.Majd a lány mellém ült ! Mondtam neki,hogyha nem vállalják a műtétet tovább viszen.Ajánlott is egy másik helyet.Olyan jól esett,hogy ismeretlenül,de mégis úgy brszélgetheztünk mint akik ismerik egymást.Rákerült a sor,és elment.Ezután nem soká én következtem.Izgultam.Az orvosi diagnózis,és a röntgen egyértelmű volt.Nem az hogy nem vállalják hanem menthetetlen.Elkellett altatni ! Megkérdeztem az orvost,hogy még alszik ? Azt mondta igen.Akkor ne ébreszük fel doktorúr had aludjon el örökre mert ez már így nem lenne élet a műtét után.Hát nem ! Sírtam,és megkérdeztem kilehetne e vinni úgy hogy a betegek ne lássák ?! Persze...Nem akartam elvenni a reményüket az orvos felé,és azt sem akartam,hogy egy halott kutyát lássanak ! Hátsó ajtón kivittük eltemettem itthon,és másnap bántott a lelki ismeret,és következő nap is.Közben megérkezett a röntgen felvétel amit emailben elküldött az orvos.Eszembe jutott a lány a váróból akivel olyan jól beszélgettünk.Azt mondtam magamban ő biztosan megért.Biztosan megfog érteni.Rákerestem az orvos facebook regisztrációjára,és gondoltam,hogy a lány is az ismeröseiközt lesz.Mivel oda viszi mindig az állatait.Megtaláltam és megírtam neki az igazat,hogy jó volt beszélgetnünk,és köszönöm,hogy megértett,de ez az igazság ! A többi ember nem tudja,de veled tudatni akartam az igazságot.Nos,aznap vártam az üzenetét.Semmi ! Este töröltem az elküldött üzenetet mondom lehet megnézte,jó annyi törlés kész...Az az igazság,hogy bizonytalanságban vagyok.Mert most vagy elolvasta,vagy nem.Vagy megértett vagy nem.Azt tudom hogy fordított esetben én mindenképpen válaszoltam volna.Legalább annyit,hogy köszönöm,hogy őszinte vagy velem.A kutyám halálát kezdem elfogadni,és a szüleim is látták a röntgen képet,és megértették,hogy nem volt jobb döntés.Az fáj,hogy a lány nem reagált semmit !