Lányok! Mit gondoltok arról, ha egy pasi szeretethiányos?

Én mindig is bújós, érzékeny, ragaszkodó férfit szerettem volna társamul.

Az én férjemet gyerekkorában alig ölelték meg a szülei, ezért napközben mi elég sokszor megöleljük egymást, ami mindkettőnknek nagyon jólesik. Imádja azt is, ha cirógatom a haját, vagy bármilyen olyan mozdulatomat, amiben szeretet van, nem tud vele betelni, én pedig örömmel teszem ezt, mert végre valaki, akinek nem vagyok sok ezzel a cirógatós szeretetemmel.

Máskülönben nem egy panaszkodós, nagyon jól viseli a fájdalmat, erős egyéniség, férfias, határozott, és a cirógatást is úgy reagálja le, hogy attól újra és újra beleszeretek, vagyis az, hogy szüksége van a törődésemre, nála egyáltalán nem szánalmas.

A szánalmas szó helyett inkább a szituációt jellemezzük, és mondjuk azt, hogy zavaró, vagy visszatetsző, mert szerintem senki nem lehet szánalmas, aki szeretetre éhes.

Szóval ez számomra akkor lenne zavaró, ha máskülönben az illető lekezelő lenne velem, de önzőségből mégis elvárná, hogy szeretgessem.

Vagy ha mondjuk megmondanám valakinek, hogy vége, de ő még akkor is azt kérné, hogy pátyolgassam, mert az már sajnálatból volna.

Vagy ha a férjem pl. akkor kérné, hogy cirógassam, amikor előtte összevesztünk, és nála már elmúlt a harag, de nálam még tart, mert ilyenkor még nem lenne részemről őszinte a dolog.

De egyébként szerintem jellemfüggő is, mert egy sunyi, kétszínű, alázatoskodó embernek nem tudnám elhinni, hogy szeretetre van szüksége, mert úgy érezném, hogy csak azért teszi, hogy behízelegje magát.

Szóval az, hogy kinek hiszem el, ill. kinél hatódom meg attól, hogy szeretethiánya van, az attól is függ, hogy számomra az illető mennyire hiteles ill. szimpatikus.