Ti miket csináltatok, mikor "anno lázadoztatok"?

Bár ez nem lázadás, de leírom. Teleköpködtem a tanár tolltartó kerámiaedénykéjét. Aztán eldugtam a szekrényének a kulcsát. Ügyesen csináltam, egyik sem derült ki, sőt azt sem tudta meg, hogy ki volt.

Na, ami lázadás-féle. Fél évig nem jártam be a kollégiumban a kötelező szilenciumra, sőt a tanulóidő alatt általában még pofátlan módon aludtam is. A kimenő időt is gyakran megszegtem. Volt, hogy biliárdoztam lent, amíg mindenki más tanult. Ennek ellenére gyakorlatilag mindenki szeretett engem a koleszban, a konyhás nénitől a csoportvezetőmön keresztül az ügyeletes tanárokig. (jó, ezek azért nem durva dolgok, de ha nem csináltam volna ügyesen, akkor kicsaptak volna.)

Volt olyan időszak, amikor a suli udvarából beszólogattunk az utca emberének. Egyszer emberükre akadtunk, és ezután kicsit beszélgetni kellett a rendőrrel. Voltak sok kisebb majré is biztos, de azok nem jelentősek.

Összességében azt mondom ezeknek ilyenkor kell megtörténniük. Ha ezek kimaradnak, később biztos elő fognak jönni valamilyen módon. És akkor már nem ússza meg az ember egy kis ejnye-bejnyével, hanem felnőtt ember létére sokkal szigorúbban bánnak vele, feljelentik, aztán lehet, hogy pár évre leül a sittre, ha olyat csinál.

Merni kell néha ilyeneket csinálni, mert ez teszi teljessé az életünket. Én a nyugodtság híve vagyok, nem szeretek fölöslegesen konfliktust vagy adrenalint keresni. De kellenek ezek a tapasztalatszerzéshez.