A nőknek miért kell mindig mindenen drámázni?

Arról is a csúnya férfiak tehetnek, hogy igénylitek ezt a viselkedést, kedves 3-as?

Csak mert én azt tapasztalom, hogy a kőbunkó férfiak vonzanak titeket, a rendesek meg egyáltalán nem mozgatnak meg, hmm?

Mire gondolsz pontosan? Bár én lány vagyok, feltűnt, hogy ami nekem totál természetes és inkább poén, mint sértés (akár adom, akár kapom), azon más lányok helyben felkapják a vizet és képesek napokig puffogni utána. "Drámázni" akkor szoktam, ha valakinek a viselkedése már egy jó ideje nem tetszik, ha hosszú hónapok óta halmozódnak a szemét húzásai. Ezt se üvöltözésnek, személyeskedésnek meg sírógörcsnek kell elképzelni, hanem egy olyan véleménynyilvánításnak, amelynek a hangvétele alapvetően higgadt, de az undor és a keserű szájíz egyértelműen érződik benne.

A legtöbb nő hajlamos az érzelmek szemüvegén keresztül megítélni mindent ami körülötte történik, mindenben megtalálni azt az értelmezési lehetőséget, ami a legnagyobb sértést jelenti rájuk vagy másokra nézve. Talán ez a mellékhatása a majdani utódok szeretetteljes felneveléséhez szükséges érzékenységnek, érzelmes gyengédségnek. Unom már ezeket az evolúciós biológiai megközelítéseket, de jobb magyarázat most nem jut eszembe.

Hapsiként én sem értem ezt, én mindenen csak röhögök, ha jön egy százezres csekk, azon is, egyszerűen tojok rá, valahogy megoldom. Eddig mindig sikerült, nincs tartozásom, teljesen tipptopp körülöttem minden. Viszont a környezetemben élő nőknek a haja égnek áll tőlem, folyton a plafonon vannak, mindenen stresszelnek, idegeskednek, ellenben nem tudnak megoldani sokmindent, minden rám marad.

A nők valahogy nagyon bizonytalanok magukban, nem nagyon mernek meredek dolgokba belevágni, szükségük van a biztonságérzetre, a stabil környezetre.