Miért nevetünk mindig, mindenen?

A történet 1 év és nyolc hónapra nyúlik vissza az időben. Akkor volt az első középiskolai napom. Az osztályfőnükünk sajnos nem átlagos, mert ő-zik (példa: ő sziasztok, őőő hoztam egy ő...). Ráadádul lassan beszél és nem a lényeget mondja hanem csak azt körbe írja. Ez idáig oké. Még az is, hogy kinevetjük, de ez a dolig átterjedt másra és más emberekre is. Már azon is nevetünk ha valaki kopasz, mert az kojak. Vagy ha valaki egy nem vicces dologról, például az elintézni valóiról beszél azon is. És ez az egész osztályra jellenző. Mi a megoldás ez nagyon rossz érzés hiszen kényszerből nevetünk. Esetleg pszihológshoz kéne menni? Köszöböm előre is a normális válaszokat.