Mit csináljak, hogy a jelenben tevékenykedjek?

Az a fura, hogy bármi is lehetett volna. Van az a kis zen garden, egy keret homokkal, gereblyével, használati utasítás nélkül. Arra szokták ráfogni, hogy a dolgok múlandóságát, az anyag kvázi virtuális voltát hivatott megvilágítani, pedig egyszerűbb az egész: terelgetsz némi homokot, ami senkié volt és lesz, és közben nincs min merengeni, mert első a forma, ami nem készül semmiért és semminek. Így meg-megérint a forma nélküli valóság, az a bizonyos nagybetűs Én, ami több ennél a földi szerepnél, több sima embernél, élet és anyag fölötti, ő a Szemlélő maga. Meredek állítás persze azt mondani, hogy én tudom magamról, hogy amivel megfigyelem a világomat az több az agy kóbor áramainál, főleg hogy nem szándékozom bizonyítani, és nem szeretném senkitől azt kívánni, hogy elhiggye.

Csak készítse el a teáját és fogyassza el, de ténylegesen, egész lényével!

Sose tudjuk elmondani az elménkkel, hogy mi az a rendkívüli szépség, ami végig ott bujkál, amikor a tudatunk a pillanattal egy. Nincs is erre szükség. Eckhart Tolle szövegelését ajánlom, nekem is attól állt össze. Tényleg ugyanaz a teljes, mély nyugalom, mindenre kiterjedő figyelem, jó és rossz nélküliség, a nagy Egész érintése érhető el egyszerű odafigyeléssel, nulla erőfeszítéssel, bármikor, ami magától beköszön pl. egy autóvezetőnél egy elkerülhetetlen baleset utolsó pillanataiban, mielőtt még lenne idő megijedni, és "minden" múlik azon, hogy mennyire van képben, mennyire képes uralni a helyzetet. Csak a pillanat van és benne minden, ami tényleg van. Teljesen kung-fu.