Mostanában túl sokszor elfog a nosztalgia, mindig arra gondolok, hogy régen milyen jó volt, most meg nem találom a helyem. Ti nem szoktatok néha túl sokat is agyalni a múlton? Mit tegyek, hogy végre a jelenben élhessek?

Én meguntam, hogy a valóságban nem akartam megfelelni, és ezért menekültem valahova, ezért most keményen elkezdtem az életemet rendbe tenni. Azt csinálom amit szeretek, és lesz..ok mindenkit, aki ebbe beleszól. Könyvet írok, kondizok, és akármennyire is nem illik össze a kettő, szeretem elfoglalni vele az időm...

Meguntam, hogy az álomvilágomban az emberek jók, de amikor kilépek az utcára, akkor mindenkiben csak a rosszat látom...

Érzékeny ember? Tetszik! Én fiú létemre nem tudok "nagyobb lenni", mert nincs szívem könyökölni, mert nem csak 1-2 gonosz embert tennék tönkre, hanem sok ártatlant is, ezért látszólag nem jutok az egyről a kettőre...

Azt tapasztaltam, hogy ha van egy-két olyan barátod, akivel lehet építeni a valóságot, akkor idővel a kitalált világod az alapja lesz a valóságnak, és abból merítve erőt tudni fogod, mit, és hogyan tegyél a valóságban. (én picit így élem meg)

Persze érdekelne, hogy milyen valóságba menekültél, de tudom, hogy ez elég intim téma, főleg, hogy egy vadidegen vagyok, de ha van bátorságod elmondani privátban, nagyon hálás lennék.