Ha valaki nem szimpatikus nektek, ti meg szoktátok tudni indokolni, hogy miért?

Az, hogy meg tudom indokolni, nem biztos, hogy azt jelenti, a valódi okát adom meg. Alapvetően racionalizálok egy irracionális elemet, de az indoklást elsősorban az minősít(het)i, mennyire meggyőző, nem az, mennyire pontosan írja az okot.

Én nem mindig tudom megmondani, és sokszor nem is töröm magam, és meg is mondom ezt az illetőnek.

Ha nincs konkrét oka az unszimpátiámnak, akkor megfigyeltem, hogy valamiféle előítélet áll mögötte, vagy pl hasonlít valakire az illető, akivel azelőtt gondom volt és hasonló feltételezések, amik lehet, hogy csak az én fejemben születtek.Ezért tehát, ha ok nélkül ellenszenves valaki, akkor nem szoktam kimutatni.

Persze ha valaki azért nem szimpatikus, mert okot adott rá, pl megsértett, bunkó volt velem, akkor nyilván való, hogy jogosan kerülöm nagy ívben.

Én meg tudom indokolni, de még sose kérdezett ilyet tőlem senki. Mondjuk nem is szoktam éreztetni másokkal, ha nem szimpatikusak, ha muszáj együtt lennünk. Ha nem muszáj, akkor nem keresem a társaságukat.

Gondolom, arról van szó, hogy nem akartak megbántani, ezért nem mondtak semmit sem konkrétan.

Igen, mindig meg is keresem az okát, ha így érzek és aszerint állok az emberhez. Például ha bunkó volt, az elég egyértelmű indok. Ha valami olyan tulajdonsága ellenszenves, amiről nem tehet (pl. idegesítőnek találom a hangját), akkor igyekszem pozitívan állni hozzá, hiszen nem magával az emberrel van bajom, ő még attól simán lehet jó fej.

Viszonylag jók a megérzéseim, így előfordul, hogy van, akinek a társaságát idegesítőnek, kényelmetlennek érzem. Ilyenkor mindig kiderül, hogy az illető rosszindulatú velem, akár indok nélkül is.

Úgyhogy a kérdésedre a válasz: Igen, létezik ilyen, hogy valakinek indok nélkül ellenszenves egy másik ember, de úgy tapasztaltam, hogy az ilyenek alapvetően előítéletes, szűk látókörű emberek, kerülöm őket, amennyire lehetséges.