Piszkáltak a kövérségem miatt. Hogyan tegyem magam túl rajta?
Óvodás koromban is kövér voltam. Rengeteget sértegettek miatta. Az óvodában megvertek, gúnyolódtak és ez az általános iskolában is így folytatódott. Ahogy szokták mondani a gyerekek "kegyetlenek", de számomra meglepően a felnőttek sem bántak velem különbül. Emlékszem mikor kiskoromban sírva futottam haza mert felnőtt emberek beszólogattak az utcán. Az alsó tagozat alatt rengeteget sírtam mert folyton csak bántottak és én általában naivan a "tanárnénihez" menekültem, de ez csak azt eredményezte, hogy elkönyvelt "hisztis dagadt kislánynak". A tanárok mindig külön kategóriaként kezeltek, én ezek után már nem vártam, hogy kedveljenek csak azt akartam, hogy bánjanak velem normálisan. Az osztályfőnököm mindig megalázott, megszégyenített, kiabált velem. A tesiórák alatt elbújtam a wc-be és sírtam, amiből persze ismételten balhé lett. Az új osztályfőnököm nagydarab volt, örültem neki mert azt hittem, hogy talán ő más lesz mert ismeri a helyzetemet...hát, tőle többször hallottam a "hegyomlás" becenevet mint a nevemet. Saját magával kapcsolatban is "viccesen" kezelte a dolgot, de nekem nagyon rosszul estek ezek a kijelentései és ezt nem sikerült neki elmagyaráznom... Persze, volt pár barátom is az osztályban, de a többség inkább céltáblaként használt. Szinte már a "dagadt/hájas disznó", "zsírdisznó", "koca" és társai voltak a becenevem és sokaknak most is ennyit jelentek.
Most gimnazista vagyok, jó pár kilóval könnyebben. Most sem vagyok vékony, de bőven kevesebb mint azelőtt. 75 kg vagyok a 170 cm magasságomhoz. Már nem bántanak, piszkálnak és jobb pillanataimban én is elégedett vagyok, néha még szépnek is látom magam, bár ez nagyon, nagyon ritka. Folyton csak a korábbi sérelmek járnak az agyamban és egy undorító dagadt disznónak tartom magam, nem tudom elhinni, hogy megváltoztam. Nem voltam strandon már szinte egy éve, a térdnadrág is nagy kihívás számomra. Nehezen beszélgetek, barátkozok mert mindenkitől csak a régi, szokásos reakciót várom, hogy a földbe tiporjanak. Nem tudok mit kezdeni azokkal akik kedvesek hozzám, barátkozni próbálnak velem mert nekem ez a helyzet teljesen új és félek tőle. Reflexből azt hiszem, hogy át akarnak vágni, rajtam viccelődnek.
Tudom, hogy nagyon sok lett, bocsánat, de jól esett leírni mert soha senkinek nem beszéltem erről. Köszönöm, ha valaki elolvassa!
Gondoltam már a további fogyásra, de nem az lenne az igazi megoldás. Most már el tudnám magam fogadni, csak a fent leírt dolgok miatt nem megy és ez pár kiló mínusszal sem változna.
Ismerős.
A legjobb lenne ha a tükörnél sokat néznéd magad hogy meggyőzőgyj rola hogy igenis vannak szép felületeid! Aztán kezdj el barátkozni, kűzd le gátlásaid. Ha van egy barátod lesz 2 stb. Ők biztos segítenek, és lelket/önbizalmat öntenek beléd.:) Ha más nem akkor majd én velem beszélhetsz!:D nem vagyok egy nagy társaság, de megprobálom:D :)
Minden fejben dől el! :)
válasza:A 170centidhez ezzel a súllyal nem vagy kpvér.
Sajnos a régi sérelmek mindig benned lesznek, de szép lassan próbáld leépíteni a gátlásaidat.
Sikerült lefogynod, legyél büszke magadra!!
És ha még most is összesúgnak vagy megbámulnak az csak azért lehet, mert jól nézel ki . :)
Próbálj az alkatodnak megfelelően öltözködni.
És nyugugodtan menj strandra is. Nincs mit szégyellned, szokj hozzá, hogy te már nem az a kövér lány vagy akit bántottak,hanem egy szép, csinos csajszi!
Barátkozz, járj el társaságokba. Egyszer át kell lépned az akadályokat és önbizalmat kell építened. Gyűjts erőt és vágj bele, veszteni valód nincs csajszi. Sok sikert és győzd le a gátlásaidat, minden rendben lesz,csak felejtsd el a régi önmagad, Te már nem az vagy ;) puszillak
válasza:
válasza:lelki oldalát nézve:
Akik bántottak lelki szegények. Erről te nem tehetsz. idővel minden könnyebb lesz.
gratulálok a fogyáshoz! És sok sikert a folytatáshoz! :)
válasza:Köszönöm a válaszokat!
Az legelső válaszolót nem pontoztam le, mert az egy nagyon jó válasz volt csak nem egészen ez a kérdés témája. Bár valaki megtette és már el is tűnt a kérdés alól...
A középiskolában már valóban jobb a helyzet. Ők próbálnak velem barátkozni, az már az én hibám, ha nem engedem nekik.... A tanárok is és mások is úgy kezelnek mint egy normális gyereket. Mondjuk vannak tabu témák, mondjuk a túlsúly, kövérség, amiket próbálnak kerülni. Jobban örülnék, ha mindenki merne erről nyugodtan, nyíltan beszélni mert kellemetlenül érzem magam mikor tudom, hogy miattam borítják a dolgot cukormázba. Ha azt nézzük, hogy sokszor enni is alig merek mások előtt mert félek, hogy mit gondolnak, akkor lehet, hogy úgy sem érezném magam jobban, de ez sem sokkal jobb. Nem akarom, hogy újra bántsanak, de nem is sajnálgatni kell csak kezeljenek normálisan.
Jelenleg azt szeretném, ha megbékélnék magammal és elfogadnám magam. Mint írtam most, 75 kilósan sem vagyok sovány, sokan most is hájpacninak tartanak, de szeretnék nem foglalkozni vele. Szeretnék egy kis nyugit, nem folyton azon görcsölni, hogy éppen hogyan nézek ki és egy kis csendet, ahol nem hallom a gúnyos nevetést és a szitkozódást. Nem vagyok vékony, de nem mondom, hogy "nem is szeretnék az lenni" mert ez hülyeség, szerintem mindenki arra vágyik. Én is, de ez egyenlőre nem aktuális számomra. Ettől függetlenül nem nyugszom bele örökké, később mindenképpen hasznát veszem az ilyen tanácsoknak. (Egyébként számomra pont a 60kg a kitűzött cél, de ez már csak mellékes) Azzal is tisztában vagyok, hogy gazdasági válság sokkal nagyobb probléma mint ez és azt is tudom, hogy rajtam kívül sokaknak vannak különféle gondjaik. Nekem most ez a problémám, ez bánt, ez a gondom, ha kiálló füleim vagy fogaim lennének akkor az foglalkoztatna és azért bántanának. Attól, hogy ezt leírom annak reményében, hogy valaki tud segíteni még nem tartom magam hisztisnek, nyávogósnak vagy éppen agresszívnak.
Az összes választ köszönöm szépen!
válasza:Nyugodtan nyiss az emberek felé, főleg, hogy ők próbálnak közeledni feléd. Ne lökd el őket és ne zárkózz el! Egy új fejezetet kezdtél, merj belevágni az új dolgokba. Mert ha nem teszed, egyedül maradsz,mert a többi ember egyszer megunja, hogy te nem vagy képes lejjebb bontani azt a bizonyos falat.
Próbáld meg pozitívan felfogni ezt az egészet. Mindenkit piszkáltak már valamiért.
Engem pl.azért piszkálnak mert vékony vagyok. 170centi és 50kg körül mozog a súlyom.
Sose voltam kövér, a max súlyom 58kg körül volt, aztán lefogytam(lelki okok, betegség,műtét) és nem híztam még vissza.
Én van, hogy naponta hallom, hogy jajj de gebe vagyok, meg hízzak, egyek már.
De ez nem ilyen egyszerű, pont úgy, mint a fogyás.
Próbálok úgy öltözködni, hogy kicsit "vastagabbnak" tűnjek. Télen örülök, hogy betudok/fel kell öltözni több rétegűen és legalább nem látszik, hogy vékony vagyok.
Úgy vagyok vele, hogy majd hízok, ha a "testem is úgy akarja".
Addig meg gebéskedek és le.sz@.rom, hpgy mások pl.az olyanok akik enyhén teltek,hurkásak, mit gondolnak :D
És igaz a mondás, hogy csak azok bántanak akik magukkal nincsenek megelégedve.
Én próbálok önbizalommal kilépni az utcára, meg nem foglalkozni azzal, hogy vajon mások mit gondolnak meg ilyenek:)
Mosolyogj, húzd ki magad, és legyél minden percben büszke arra amit elértél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!