Hogy tudnak az emberek unatkozni?

Hát akkor én vagyok az első, aki tud unatkozni :D

Ez nálam azt jelenti, hogy nincsen kedvem semmihez. "Unom." Szeretnék valami érdekeset csinálni, de nincs kedvem se olvasni, se netezni, se tévézni, se zenét hallgatni, se kimozdulni otthonról.

Ilyenkor ledőlök az ágyra, és szenvedek unalmamban. Vagy maszturbálok. :D De ez is csak pár percig tart, ugye.

Szóval úgy tűnik, ez alkati kérdés. Valaki tud unatkozni, valaki nem.

"amit persze mástól várnál" Ezt honnan vetted?

En ugy vagyok vele mint a 11. valaszolo. Van hogy semmihez nincs kedvem. Olyankor olvasgatok a neten, pl. itt a Gyakorikerdeseken, forumokon, facebookon, rakeresek dolgokra, videokat, filmeket, sorozatokat nezek, firkalgatok, beszelgetek valakivel, gondolkozok, allatozok, eszek/iszok, zenet hallgatok, edzek, elmegyek otthonrol, nezelodok.. aztan legtobbszor jobb kedvre derit, bele tudok merulni, de neha nem. Nalam az unatkozas az ilyen "csinalnek valamit, jo lenne ha orulni tudnek annak amit csinalok de nincs kedvem semmihez" erzes.

Szerintem ettol meg nem vagyok idiota.. Nem pazarlom az idomet.

Nem mindenki aki 'unatkozik' bamul maga ele semmire sem gondolva, szenvedve, nyafogva valami kozossegi oldalon hogy o jajj de uncsizik.

Na, azért nem kell leszólni, mert azt mondta, hogy 140 az IQ-ja. Régebben én sem tudtam unatkozni, ha egy befőttes gumival is képes voltam órákig ellenni. Most viszont elköltöztünk németbe. Régebben csomót olvastam, mostanra elfogyott az összes magyar könyvem, németül/angolul olvasni meg vagy van kedvem, vagy nincs, általában csak ráveszem magam, mert tanulni azt kell. És hiába jó a sztori, sőt, van hogy elő se kell már vegyem a szótárat, de "unom". Mert nem szeretem. Mert kényszernek érzem. Barátaim itt nem nagyon vannak. Az idén volt két térdműtétem, nem tudok csak felpattanni a biciklire, s menni. Szinte sose vagyok emberek közt, ami pedig nekem a lételemem. A rehabilitáció jó volt, németül és angolul tárgyaltam csak, ugye, de nem volt kényszer, tehát szórakoztatott, s akkor hagytam abba, mikor akartam. Az iskola megint ki fog készíteni, mert a stressz hatására semmit nem értek. Mire "haza"jövök szellemileg hulla vagyok, s mozogni nem tudok rendesen, sétálgathatok kicsit (házon kívül csak mankóval, de legalább megint tudok járni), de ez is anyu aggódásából fakadó vitával harcolható ki, amihez fáradtan semmi kedve az embernek. Vagy felpattanhatok a szobabiciklire, 10-15 percre, zenével a fülembe, de igenis unalmas, ha csak egy helyben ülsz és tekersz, bár jól esik kicsit testileg is fáradni. Nem vagyok hülyegyerek én sem, s van bőven elég gondolatom- de ha lehet, mégse maradnék velük, mert utálok sírni. Nincs kit pikk-pakk felhívjak vagy dobjak egy sms-t. Lehet nehéz megérteni, de ha nem tudsz kimenni, mozogni kicsit, idegen nyelvterületen vagy, s már visszaküldtek volna egy néhányszor, vagy mikor kihallották a beszédeden, hogy nem német vagy, lenéztek, egész nap gépezni egy pont után érdektelen, s nincs könyv, amit olvashass, bizony eljön a pont, mikor "unatkozol".

Rettenet hosszúra sikerült, ha ennek ellenére elolvastad, köszönöm! :)