A magyar emberek miért ilyenek, miért bámulnak folyton meg?

Először is: nem minden magyar ember. Mindig vannak kivételek.

Aztán: azért, mert a magyar ember nagyon szeret hibákat keresni valaki másban - annyira kicsi a saját önbizalma. Valamint a szocinak hála, a maradék neveltetést is elfelejtette, amit az ősei kaptak. Most ezt Orbán még hajazza is.

A külföldi pedig kapott neveltetést, és nem bámul a képedbe: megnézi, tudomásul veszi, esetleg megsajnál magában és igyekszik nem törődni a problémáddal, hogy ne okozzon neked fájdalmat és ne szégyenkez miatta, ő pedig ne érezze magát kínosan emiatt.

A magyar emberek zöme sajnos nem őszinte, hanem neveletlen tapló, és az érzelmi IQ-ja a béka bokája alatt van. Mivel önmaga teli van problémával, szereti ezt azonnal leverni azon, akit magánál gyengébbnek vagy nyomoultabbnak vél.

És újra leírom: tisztelet a kivételnek!

Engem is megnéznek a fekete mercedesemben pirosnál, lesüt róluk hogy biztos az apja vette neki, közbe meg egy több éves autóban mi a nagy szám?

21F

Csak egy ötlet, mert nem hiszem hogy ilyen nagyon nagy mértékben más lenne a szocializációs kultúra (ebből fakad a megbámulás elvileg): Nem lehet hogy általában turisták, utazók, nyaralók kevésbé bámulják meg a "fura" küllemet, míg akik a "szokásos" környezetükben vannak, azoknak jobban szemet szúr + eleve jobban figyelik az embereket?

Az kb. minden nemzetre jellemző, hogy nyaraláskor máshogy viselkednek az emberek, mint odahaza (hol jobban, hol rosszabbul).

Én nem szoktam szájtátin megbámulni, pláne nem csúfolni senkit (illetlenség és bunkóság), de az így most belegondolva feltűnt, hogy egyszerűen jobban észreveszem az alternatívabban kinéző embereket (ez most lehet öltözködés, extrém frizura, mifelénk szokatlanabb rassz, vagy egy látványosabb betegség/sérülés vagy a szokásosnál előnyösebb küllem is), mint ha külföldön vagyok.

Ha nem ez, akkor gondolom szocializációs kultúra, tehát mennyire hajlamosak x kultúrkörben a szülők megértetni a gyerekkel, hogy nem bámulunk meg másokat, nem csúfolunk másokat, nem ítéljük meg a könyvet a borítója alapján, stb, mennyire jellemző, hogy kiskoruktól hozzászoktatják a gyereket, hogy születési rendellenességes, súlyosabban sérült, műtött gyerekek, emberek közelében legyenek és aztán emiatt később, felnőve is természetesnek vegyék. Lehet, hogy más országokban erre sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek, mint nálunk - nem éltem huzamosabban más országban, így nincs összehasonlítási alapom.

Sajnálom amúgy, nehéz lehet így élni. :( Sajnos az emberi alaptermészet része valahol, hogy ami feltűnő vagy szokatlan, arra jobban felfigyelünk.

Nem csak neked van ezzel gondod. mesélek egy friss sztorit, hogy oldjalak.

Ffi vagyok és állok buszmegállóban, pár méterre tőlem egy csinosnak mondható lány.

Csúcsforgalom, dugó, autók lépésben haladnak mellettünk, míg mi várjuk a buszt

Egyik kocsiból kidudál és majd kiesik hazánk fia: barna bőr és sötét haj, de ez igazából nem fontos, csak történet hűség miatt. Tegnap építő munkások füttyögtek egy lány után, de szerintem ezeket el kell tudni viselni.

Bennem azonnal felmerült mit gondolhat, mit lép és rá is néztem a lányra. Igyekeztem valamit leolvasni az arcáról. Valami reakciót...akármi.

Még csak oda se nézett, teljes közöny.

Nem tudom persze belülről mi játszódik le ilyenkor bennük, gondolom nem túl kellemes dolgokat gondolnak róluk, de kívülről ott a maszk.

Visszatérve rád.

Most mit tudsz velük tenni?

- sokat segít, ha a bámulókat nem bámulod vissza.

Magadnak ártasz, ha kialakítasz erre egy hiperérzékenységet és lépten-nyomon megsértődsz.

Tedd fel te is az álarcot és szemléld inkább helyettük a körülötted levő világot, és tudatosan ne vedd észre a bámulókat.