A rendőrök, mentők és a tűzoltók hogyan bírják idegileg-szellemileg hogy ha egy összeroncsolt-összeégett holttestet kell kiszedni egy járműből?

Megszokás.

És az orvosok hogy bírják minden nap? Kisbabákat, öngyilkosokat, vizi hullákat stb ? Boncmesterek? Ez a munkaja h egész nap embereket vág fel. Reggel 8tol 4ig mint ahogy más hivatalnok neki ez a munka.

Semmilyen érzelmet nem vált ki mert megszokod. Az csak egy test bár kicsit büdös ennyi.

Nálunk orvosin fél év után valaki kesztyű nelkül boncol. Bár ez higéniai szempontbol elég gáz persze :)

A lényeg h megszokja az ember, elsőnek még lehet fura, de utána.. semmi

:)

Sehogy, de mivel 30-50 évesen már egy szakmával, ráadásul úgy hogy máshoz nem is ért, hova menjen dolgozni?

Panaszkodnak hogy "nagy megpróbáltatás volt ez nekünk, mindannyiunknak" fene a fejüket, akkor miért nem mennek szalagmunkára? 12 óra ott is adott, ja csak hogy a fizetés kevés..

A rendőrök is kutyák egytől egyig, verik a mellüket hétvégente a diszkóknál, bezzeg ha egy kocsiban agyon lőtt emberhez kell odamenni akkor rájuk jön a gyomorgörcs meg leveri őket a víz, ugyanez a mentősökkel is, neki állnak bőgni meg nyugtatókon élni amikor gyereket kaparnak össze egy kilométerkőnél

Kedves előző, te miért is vagy ilyen frusztrált? Csak nem szalag mellet esz a fene? :-D

És miért is lenne valaki kutya azért, mert megérinti egy másik ember összeroncsolt testének látványa? Szerintem nagyon kevés ember lenne aki nem kezdene el sírni, egy gyermek ilyen szörnyű halálát látva.

"Valamiért én nem tudnám ezeket az eseteket ilyen lelketlenül szárazon szemlélni."

A nagyon durva eseteket mi sem tudjuk. De az elsőnek igaza van. Csak test. Egy élettelen tárgy, ami hamarosan porrá lesz. Semmi több. Már nem ember.

Ami a halálhír közlését illeti, egyszer mindenki meghal, én is, te is, mindenki. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy hatvan év múlva. Az orvosok az ilyen helyzetet úgy kezelik, hogy nem beszélnek a halálról. A halál orvosi fogalomként nem létezik, exitusnak hívják. És csak nagyon ritkán fogsz orvost hallani a halálról beszélni...

"És azóta sem tudom se logikailag, se emberileg se sehogy máshogy magamban ezt sehová se tenni. Nem bírom ezt felfogni, hogy az életnek végeszakad egyszer. Még attól is elborzadok, ha a saját halálomon gondolkodok. Szinte szörnyűséges dolog, hogy hogy egy élő emberből egy élettelen test, szinte már mondhatni csak egy tárgy lesz. És mindezeket a dolgokat nem lehet ép ésszel hová tenni."

Kedves kérdező, erre csak annyit tudok mondani, hogy pont az ilyen esetekre találták ki a vallásokat. Én azért tudom elfogadni a halált, és a testre csak testként tekinteni, mert nem hiszek a halálban, és hiszek a lélek halhatatlanságában. Azokban a testekben már nincs meg az, ami a lényük volt, nincs bennük lélek, ami emberré tette őket. Most nem akarok vallási vitába belemenni, ez csak egy meglátás volt.

Kérdező!

Közelítsd meg onnan, hogy ez is egy munka.

Talán extrémebb némelyeknek, de megmondom őszintén, én egy gumikötélről sem ugranék le a semmibe, mint sokan teszik, sőt nekem már a vidámpark némely "kereke" is túl extrém.

Nem kell elfogadj egyenértékűnek minden munkát, de talán azt beláthatod, hogy annyira különbözőek vagyunk, hogy egyik ember képes erre, másik elképzelni sem tudja hogy lehet.

Személy szerint nekem ajánlottak olyan munkát, hogy idős-beteg emberek gondozása, fürdetése, pelenkázása esetileg.

Nagyra értékelem és őszintén tisztelem, akik ilyen munkát végeznek, de úgy voltam vele, hogy amíg más lehetőség van, addig nem csinálok ilyet. Gyomor kell hozzá, vagy nem tudom mi.

Lásd be, sokfélék vagyunk és valaki képes valamire simán, míg mások nem.

Azt sem hiszem mindenki szívesen lenne repülőgép vezető, tűzoltó, vagy űrhajós, vagy dolgozna atomreaktorban, de talán pornószínész sem lenne...és sorolhatnám.

Mindegyiket másért nem, de némelyiktől felfordul az ember gyomra.