Hogyan lehet leszoktatni magunkat az érzékenységről?

Én szeretek érzékeny lenni, és örülök, hogy ilyen vagyok. Szerintem az érzelmek fontos dolgok, és ha valakinek erős emóciói vannak, az sokkal jobban tudja megélni az életet, és mélyebben tudja átélni a szép dolgokat, a különös hangulatokat. Rám sokszor hat egy zene, vers, színdarab, könyv katartikusan, és ez hatalmas kincs, nem adnám oda semmi pénzért.

Igaz, a bántás is jobban megérinti, mint mást, de valamit valamiért.

Az én szüleim is állandóan szapultak, emiatt először szociális fóbiám, majd depresszióm lett, de ma már túl vagyok ezeken, és szabadon örülhetek az életnek.

Én nem azért szoktam jó lenni, hogy cserébe viszonzást várjak, hanem pusztán azért, mert jólesik, mert én így érzem jól magam. Ha valaki nem hasonlóan reagál válaszul, azzal nem foglalkozom, nem dühöngök rajta, elfogadom, hogy ő ilyen, és kész. Persze én is vissza tudok vágni, ha kell, és meg kell védenem magam, de nem szoktam bosszún törni a fejem, és hurcolászni a sérelmeket. Van egy lelki egyensúlyom, amiből nem hagyom magam kibillenteni, és ez sokszor sokkal dühítőbb az engem bántani akaró embereknek, mintha visszafeleselnék nekik, vagy az ő szintjükön válaszolnék a piszkálódásaikra.

Én amellett, hogy érzékeny vagyok, ki tudom szűrni, hogy kitől fogadjak el kritikát (a jót sem fogadom el mindenkiktől, nem csak a rombolót), nem vagyok befolyásolható, tudok nemet mondani, meg tudom védeni magam, nem akarok megfelelni másoknak, nem szoktam magyarázkodni – bár korábban ez mind talán nem volt rólam elmondató.

És még egy, merni kell gyerekesnek lenni. Az érzékenység és a gyerekesség közel állnak egymáshoz. Én minél idősebb leszek, annál jobban fel merem ezt vállalni. Korábban szégyelltem magamban ezt a dolgot, és mások előtt is titkoltam, de rájöttem, hogy nem kell, mert hatalmas belső szabadságot ad, és mondhatom, hogy azóta élek igazán, amióta ezt nem nyomom el magamban.

Te jó Isten!Így viselkedett anyukád és te még csodálkozol, hogy érzékeny vagy??Az a csoda, hogy csak ennyi a bajod.

Ne haragudj, de egy anyának nagyon butának, vagy érzéketlennek kell lennie, ha csak így képes kifejteni az "építő szándékú" kritikáját.Nem sok olyan gyerek van, akiből az ilyen szülői szavak a legjobbat hozzák ki.Képes porig rombolni minden önbizalmat.

Az önbizalmadat kell újra építgetni, akkor majd tudod kezelni az érzékenységed is.