Miért lesz valaki nőgyűlölő?

amikor egy fiút sok kudarc ér a nőkkel kapcsolatban, akkor kialakul egy ilyen reakció az emberben, egyfajta dac, hogy "ha már nem kellek akkor ti se nekem".

Bennem is néha megfordul hasonló, megnyugtatja az embert ha kicsit rosszat mondhat azokra, akik esetleg sokadszorra bántják meg... remélem érthető lett

1-es, de ne már, ez olyan szánalmas felfogás...

"ha már nem kellek akkor ti se nekem".

dehát nálunk van a p i n a. Ilyet az mondjon aki b u z i akar lenni...

Az olyan éretlen felfogású, "selejtes" férfiakból lesz nőgyűlölő, akik képtelenek változni az ismerkedés érdekében.

És a rejtőzködő homokosokból. Nem rég derült ki a legnagyobbszájú, nőket pocskondiázó, gyűlölködő ismerősömről, hogy a banántot szereti. Már régóta gyanakodtunk, de mindig tagadta. A legfurább az volt, hogy egyeltalán nem érdekelték a nők, csak fikázni tudta őket.

Csalódások, kudarcok végett. Amikor anyu és apu, meg a kicsit romantikusabb vasárnap esti családi filmek az Rtl klubbon arra nevelnek kölyök korunkban hogy szeresd, tiszteld a nöket mert aranyos kis teremtmények. De a való éltben csak kötsögösködéssel és vissza utasitással honorálják a nők ezeket a kedvesebb gesztusokat tölünk. Plusz a sors is csak a gyökerebb ribikkel hoz össze. Ekkor azért ki alakul egy kis nőgyűlölet bennünk, mégha tudjuk legbellül, hogy felesleges gyülölköznünk mert létezhetnek normális nők is.

Bennem pl az csapta ki a biztosítékot hogy egyszer magam elé engedtem egy csajt pusztán udvariasságból egy boltban, erre az meg beszolt hogy -Mi van qvazimodo? Bámulni akarod a se.gem?!

Legszivesebben el csapnám a nőket a kocsimmal, de sajnálom az autóm fényezését:)

23f

Tudom, bölcsebb dolog volna ha nem általánosítgatnék, de viszont így sokkal könnyebb elviselni a szingliséget/magányt. Főleg egy magam féle romantikusabb/érzelmesbb srácnak.

Régebben (amikor még nem voltam nőgyülölő) sokkal roszabb volt szembe találkozni a nekem szimpatikus nőkkel (most ne gondolj a bögyös modell macákra, elég volt egy átlagos lány is) már egyből fájdítottam a szívem érte. Így most meg le rendezem magamba: áhh biztos ez is csak egy egós pitsa, aki úgy is csak kikosarazna vagy kihasználna.

Tudom nem a legjobb megoldás, de legalább nincs lelkiismeret furdalásom fél napig, hogy nem kezdeményeztem az adott csajnál.

Kifele annyira nem mutatom, főleg az ismerőseimnek; inkább galád, kétszínű módon segítek rajtuk ha gondba vannak, szórakoztatom őket a hülyeségeimmel

:)

Például rossz gyerekkori élmény hatására...

Én olyan szinten vagyok, ha esetleg valamelyik próbál kedvesnek látszani, azt is inkább elutasítom és csak a negatívumot látom benne. Engem egyik sem tud meghatni. Mondjuk én könnyen beszélek, mert több mint valószínű, hogy aszexuális vagyok. :)