Mindenkinek megfelelni? Komolyan ez az elfogadott mindenhol?

Ha megúszod a felsőbbrendűség-érzet utcáját, akkor szép karrier lehet ebből, vezetőként, tulajdonosként akár. Felülemelkedsz a saját "működéseiden" is, és egyszerű, kiszámítható emberek vesznek körül, legalábbis ha nem bolygatod nagyon meg a megszokott környezetüket, akkor elég jól követhetők és valljuk be, ugrathatók.

Persze nem cél ugratni őket, de az jó, hogy átlátsz a szitán. Lehet, hogy csak harminc év múlva teljesedik be a kis jóslatom, de az irányultság világos. Több van az életedben, és tisztában vagy vele. Sok-sok erőt, nagy-nagy kitartást és kellően nyitott szívet kívánok neked ahhoz, hogy jól kamatoztasd a hatalmadat, amivel megírod a saját történetedet!

"közösséget elutasítom (főleg azért, mert előítéletesek, kicsinyesek)"-vigyázz, bele ne ess ebbe a csapdába. :)

Ha valaki előítéletes, és te ezért elítéled, akkor te is előítéletes vagy..:D Ördögi kör. :)

Az igazadért állj ki, abban nincs semmi rossz. :)

Viszont az ember közösségi lény, ebből eredhet, hogy adunk mások véleményére, te is, én is, mások is. Ki jobban, ki kevésbé. :) Ha valakiről nagyon rosszat gondolnak, akkor az társadalmilag hátrányos helyzetet teremthet számára. :)

Ezért is amikor valamit cselekszünk, jó esetben mérlegeljük, hogy az milyen megítélést kap. Pl: nem fogok hangosan énekelni egy buszon, még ha jól is esne, mert valószínűleg zakkantnak néznének, és az épp nem hiányozna. :D

Viszont, ettől még nem kell mindig úgy tennünk, hogy az mindenkinek jó legyen, illetve, képtelenség is lenne. :)

Egy saját példa: szerettem régen Mansont hallgatni, elmenni a koncertjére. :) és fel is vállaltam ezt. Sokan idiótának néztek emiatt. Holott, attól, hogy érdekesnek találtam, amit csinált, én még nem váltam őrjöngő idiótává, és nem is értettem egyet minden tettével. Ugyanakkor pont nem érdekelt, hogy ki szól meg ezért. :)