Tekintélyelvű szülők gyerekeként, mindentől tartó és mindenkinek megfelelni akaró jófiúként hogy tudnék igazi férfivé válni? Van-e esélyem normálisnak lenni?

Tudod, valaki 20 ves koríg esetleg felelösség teheti a neveltetését meg a szüleit azért, amilyen, utána már nem.

De azért az szerintem egyáltalán nem gond, hogy a szüleid normális, jó tanuló, "udvarias" - ez MIÉRT negatív tulajdonság?!?!? - neveltek belöled?

Vagy szerinted annak jobb, akivel nem törödtek, hagyták elzülleni és egy tanulatlan, végzettség nélküli verekedös bunkó?!?!?

DE ha nem tetszik az, amilyen vagy, akkor változtasd meg magad.

"olyan akarok lenni mint egy férfi akinek önmaga az első az életben és csak utána jön a többi ember"

Ez NEM férfi, hanem egy önzö hülyegyerek, aki nem képes beilleszkedni egyetlen közösségbe sem, és az ilyenekkel tényleg nem szivesel áll bárki is szóba.

De ja ez az ideálod, kezdj el inni, verekedni és akkor jobban meg fogod közelíteni az ideálodat. CSak nehogy azt hidd, hogy úgy pozitivabb személyiségnek fog valaki ia tartani.

Ha viszont komolyabban akarsz valamit, akkor sportolj, tanulj és tudatosítsd magadban, hogy mit értél el eddig, és tanulj meg kiállni (szóban, nem testi erövel) az igazadért. Ehhez nem kell pszichológus, hanem CSAk akaraterö.

Én is hasonló helyzetben vagyok csak én anyagilag sem sokat köszönhetek nekik. Bár annyi "előnyöm" volt veled szemben, hogy nekem csak apám volt ilyen. Édesanyámra mindig számíthattam, de ennek ellenére is hasonló személyiségem alakult ki mint neked. Ezen pszichologikus szerintem nem tud segíteni, maximum a pénztárcádat segít lefogyasztani.

Nekem az vált be legjobban, hogy elkezdtem barátokat gyűjteni magam köré. Akik magam miatt kedvelnek. Nem támasztanak elvárásokat velem szemben csak egyszerűen jól érezzük magunk, ha együtt vagyunk. Ez nekem sokat segített. Másik meg, a párkapcsolat. Ha találsz egy társat aki érezteti velked, hogy férfi vagy akkor aztán tényleg problem solved :) Csak arra vigyázz nehogy egy domináns nővel kerülj kapcsolatba mert ő ugyanazt fogja veled csinálni mint a szüleid.

Én is hasonló voltam, Te annyiból szerencsés helyzetben vagy, hogy maceráltak Téged, hogy tanulj jobban. Engem sajnos nem.

De én is olyan mindenkinek megfelelő, "jókisfiú" voltam, mígnem lett egy barátom kb 23 éves koromban, aki testépítő volt, elég vad zenéket hallgatott, a csajok meg oda voltak érte.

Hát elkezdtem úgy élni, ahogy ő, mára már eléggé átváltoztam, de nem jó irányba...:(

De végülis elértem a célom, ezt a célom, de most meg más lenne, vagy már egy ideje.

Inkább sikeresebb embernek kellene lenni, népszerűnek, akit mindenki szeret, elfogad, felnéznek rá.

"Én csak olyan akarok lenni mint egy férfi akinek önmaga az első az életben és csak utána jön a többi ember."

Csak figyelmeztetlek, nehogy tévútra lépj! A leírtak alapján megvan a veszélye, hogy az állandó tiltás és számonkérés megszűnése miatt átesel a ló túloldalára, és mindent megengedsz magadnak. Ne tedd.

"én túl jó vagyok erre a világra és mindenki elfog taposni ha ilyen maradok."

Pedig ez még mindig a jobb út, mint a gátlástalanul csak önmagával törődő, másokon keresztülgázoló személyiség. Kívánom, hogy ne a saját példádból jöjj rá erre. A mai világban az ilyen embereknek nagyobb esélye van a "sikerre" (a külső hatalom (látszathatalom) megszerzésére, mint másoknak, azonban sokan közülük rájönnek a végére, hogy elbaltázták, és már idejük sincs helyrehozni.

Az áldozattípusból viszont ki kell lépni, mert tényleg gátlástalanul kihasználják őket. Van ilyen családtagom, kolléganőm, és sokszor úgy kell őket megvédeni a gátlástalan emberektől, mert nem képesek saját alapérdekeiket szem előtt tartani. Nem jó a két véglet egyikébe sem tartozni.