Annyira magam alatt vagyok, valaki tud tanácsot adni? Teljesen el vagyok veszve! :/

Kész csőd az életem, azt hiszem elszúrtam az egészet. Egy csomó mindennel el vagyok maradva, amit más már 25 éves korára régen megélt. :( Az összes nagy dolog ami számítana ebben a korban hiányzik. Másnak már saját lakása van, kapcsolatban van vagy már házas és gyerekezik, menő állás, lóvé, sport hobbik minden. Nekem egyik sincs...

Szerelem terén ráadásul olyan szinten csehül állok hogy sokan már meg se kérdezik hogy van-e már valakim, csak szánakoznak. Ugyanis 1-1 randin még sosem jutottam túl. Nem értek a pasikhoz, sajnos valamiért nem tudok felengedni a társaságukban :S Már azon gondolkoztam hogy lehet hogy bi vagyok, azért vagyok megkavarodva. De mivel eddig egyik nemből se esett belém senki, így nem tudhatok semmit biztosra. Nincs sok önbizalmam, bár régen volt valamennyi. Állítólag csak magamat látom csúnyának mások meg szokták jegyezni hogy csinos vagyok, de lehet hogy csak kedvesek akarnak lenni...

Nagyon megvisel hogy lenéznek azért is hogy nem találok munkát, mindenhonnan elküldenek hogy nincs tapasztalatom... de anélkül nem is lehet hogy nem alkalmaznak. Itthon ülök, próbálom képezni magam, de egyre csak magába szív az hogy egyedül vagyok.

A "barátaim" eltűntek, nem keresnek élik az életüket. Egy maradt és érte igazán hálás lehetek meg persze a szüleimért hogy támogatnak.

Szóval maradt három ember akikért érdemes lenne élnem, de a saját életem miatt már nem :( Ebből tényleg nem tudom hogyan lehetne felállni. Se szerelem, se baráti társaság, se munka, se saját lakás.... Tehetek még magamért valamit? Nagyon gyengének érzem már magam mindenhez :(