Elsősorban kinek a hibája, hogy ilyen lettem?

Az emberek változnak, felismerik mi jó nekik, mit kéne tenniük, mi lenne helyes - de néha nem azt teszik. Azt teszik, ami nem hazudtolja meg önmagukat. Jelen esetben, én az utóbbi időkben jórészt azt tettem, aminél nem éreztem azt, hogy kényszer lenne (nem csak család ráhatás, de magam erőltetésénél is). Őszintén, elítélendő, ha dühös vagyok? És ez a düh kihat a másokkal való viselkedésemre? Úgy értem, hogy nem teszem meg, amit mondanak (csak ha szívből jön, és akkor igenis megteszem). Elítélendő, hogy a dühöm miatt máshogy viszonyulok a családomhoz? Fiatal vagyok még, tehát változhatok. De az, hogy ilyen lettem, tényleg csak az én hibám? Tudom, eltudjuk dönteni, de azt hiszem én már feladtam...