Gyávából lehet bátor?

Lehet! Ritkán ugyan de bizonyos helyzetekben bizonyos típusú embereknél elképzelhető.

Én is nyuszi voltam még a húszas éveim közepén is.

Gyáva, gátlásos, túlérzékeny, tele kisebb rendűségi érzésekkel. Megszólalni alig mertem.

Alapból nem mertem az emberek szemébe nézni beszéd közben mert zavarba jöttem pláne ha egy karakánabb, határozottabb emberrel beszéltem.

És nemet mondani is nehéz volt ha valami nem tetszett.

Ez köszönhető annak, hogy egy őrmester típusú anyukám van, aki mellett nehéz volt felnőni.

Aztán egy szép nap rosszul lettem eldőltem, mint a bulgár szatyor és kiderült, hogy idegileg kimerültem és pánik beteg lettem.

Elegem lett. Magamba szálltam, alaposan elgondolkodtam magamról, a világról, az emberekről, anyámról, hogy mi az igazán fontos és, mi az, ami annak látszik és úgy általában mindenről.

Hogy, mi a jó nekem, hogy ezután csak saját magamra figyeljek, hogy ne más véleménye legyen a fontos.

Elegem lett, hogy nem számítok, hogy mindenki átlép felettem, hogy egy mondatot nem tudok befejezni úgy, hogy valaki bele ne ugatna.

Sok éves harag, megaláztatás és sértés tört felszínre.

Ez szépen megváltoztatta a gondolkodásomat. Ha azt mondom, hogy kinyílt a csipám akkor finom voltam és nőies.

Maradjunk annyiban, hogy irtóra kinyílt a p*fám.

Mindenki azt kapja, ami jár neki. Mindenkivel úgy viselkedek, ahogy ők velem és nem hagyom magam.

Ennyi. Jó érzés.

Ez is egyfajta bátorság.

Persze van másfajta bátorság is. Megmászni egy hegyet, Rambót faragni magadból és rendet rakni a nyóckerben:))))))

Kinek, mit jelent a bátorság. Nekem azt, hogy legyőzzem önmagam és meg merjek szólalni és megvédeni magam.

Azóta a környezetem is másképp áll hozzám.

Természetesen lehet.Serdülőkoromban én is eléggé gyáva alak voltam emiatt apám nemegyszer igen leb***ott.Még a nálam kisebb srácoktól is nagyon féltem.Ha nehezen is de később magam is beláttam hogy meg kell védenünk magunkat ahogy tudjuk.Volt idő amikor hagytam magam majd később félelmemben elsírtam magam,volt olyan hogy elfutottam.Olyan is hogy panaszkodtam.Előbb megtanultam azt hogy kikezdeni,kekeckedni nem szabad majd azt hogy nem szabad hagyni magam(kissé nehezen).Egyszer apám megfenyegetett azzal hogy Téged aztán mindenki verni fog,Mert hagyod magad.Nagyon csúnya volt ez tőle,de én bizony akkor már tudtam valamennyire védeni magam.Az öccsémet is nemegyszer jól elintéztem,mert ő is látta bennem a gyávaságot.Tehát a gyávából úgy lesz bátor hogy megtanítják az önvédelemre már amennyire lehet a megfelelő módszerekkel.Ha az ember fizikailag gyenge akkor külső eszközöket is használhat védekezésül persze óvatosan,szelíden.És úgy is lehet bátor hogy védi a gyengébbet,panaszt csak indokolt esetben tesz.Súyosabb esetben bizony feljelentést

kell tennie.